És mivel már elismert, nagynevű rendező volt, a stúdió nagy szabadságot is adott neki, sőt annyira hogy a forgatókönyvet az ő általa megálmodott akciójelenetek köré írták. Akármilyen jó választás is volt a Hong Kong-i direktor, a forgatás nem ment zökkenőmentesen, elhúzódtak a felvételek, Cruise és Woo között sem volt mindig kiegyensúlyozott a kapcsolat, de az nyilván végül kárpótolta őket hogy a Mission: Impossible II a 2000-es év legsikeresebb filmje lett, a maga 546 millió dollárjával egyébként a széria legjövedelmezőbb darabja volt egészen a negyedik részig. Az előző epizódban Ethan Hunt egy különleges lista megszerzésén és nevének tisztára mosásán fáradozott, ezúttal jóval nagyobb a tét, egy világot fenyegető vírust, a Chimera-t kell visszaszereznie, amelyet egy volt ügynöktársa, a rossz útra tért Sean Ambrose lopott el. Hunt kapcsolatba kerül Ambrose volt barátnőjével, a gyönyörű Nyah-val, aki végül azt a feladatot kapja, hogy férkőzzön be Ambrose bűnszervezetébe, tudja meg a terveit és jelentse Hunt-éknak. Hamarosan az ügy tovább bonyolódik, mivel kiderül, hogy Ambrose csak a vírus ellenszerével, a Bellerophon-al rendelkezik, ezért mindenképpen el akarja rabolni a szert az ausztráliai központból. Ezt a két anyagot akarja áruba bocsátani a cég vezetőjének, valamint a vállalat részvényeinek egy részét kéri, mivel ha a vírus elterjed a világon, akkor mindenki az ellenanyagot akarja majd megszerezni, amely természetesen hatalmas pénzösszegeket jelent, és a bűnbanda pont ezt akarja kihasználni.
A forgatókönyvet az első rész társírója Robert Towne követte el és talán Woo hatásának (vagy éppen David Koepp és Steve Zaillian hiányának) köszönhetően ezúttal egyszerűbb és könnyedebb lett, nincs benne annyi fordulat, mint az előzőben, az egész film inkább a látványos lövöldözésekre és akciókra lett kihegyezve. Persze az első két rész között nincs akkora különbség, mint az Alien első és második felvonása között, inkább a Rambo sorozat első két darabjára gondoljunk. Az M:I esetében is az történt, hogy míg az eredeti azért valamennyire realista volt, a folytatás már felrúgja a fizika törvényeit. Ez alapjában véve nem tekinthető hibának, hiszen valószínűleg nem lett volna nyerő, ha a folytatás ugyanabban a stílusban készül és szerény véleményem szerint az első részben sikerült az ötleteket majdnem a végletekig kihasználni. John Woo természetesen nem csak egy hagyományos bérrendező volt, kénye-kedve szerint alakította a cselekményt, a rendezést és még arra is volt ideje, hogy saját direktori védjegyeit belecsempészni a filmbe. Sokan gondolhatják azt, hogy az M:I 2 lassításaival és vetődéseivel az ekkoriban divatba jött Mátrixot koppintja, de a tapasztalt filmnézők már tudják, hogy Woo Hong Kong-i filmjeiben is felhasználta ezeket az elemeket (sőt, a Mátrix készítésekor a Wachowski testvérek is részben ebből merítettek), gyakorlatilag ő találta ki ezt a stílust, amelyet heroic bloodshed-nek (hősi vérontás) nevezett el. Ezért hát ezen a mozin is meglátjuk a direktor keze nyoma, a szokásos stílusjegyeit villantja, galambok, lassított akciók, dupla pisztolyos lövöldözések (az előző részben, talán ha egy lövés eldörrent, itt tömegesen hullanak a gonoszok), puszta kezes harcok, hosszú bőrkabátok és napszemüvegek, Woo közben ezeket az elemeket keveri az emocionális drámával.
Végre az akcióra szomjazók is megkapják a magukét és ezúttal nem követték el azt a hibát hogy minden látványt és robbanást az utolsó pár percben dobnak be, az M:I 2 végig izgalmas és pörgős marad. Határozottan jót tett a filmnek egy olyan direktor, mint John Woo, akinek olyan erős a rendezése, hogy gyakorlatilag más megvilágításba helyezte a szériát, kis túlzással azt is meglehetne állapítani hogy olyan mintha nem is az első rész folytatását néznénk. Akik szeretik a Hong Kong-i direktor filmjeit, azok nyilván tudják, hogy mire számíthatnak, minőségi akciójelenetekre, ahol a pisztolyok és a fegyverek is legalább annyira középpontban vannak, mint a színészek. Már a legelső jelenetből is csak úgy sugárzik a vagányság, hát még Ethan Hunt hegymászása, pazarul bemutatják megint a karaktert, jobban, mint az előző részben. És ha egy John Woo ül a rendezői székbe, akkor azért az minimum elvárható, hogy minőségi, pörgős akciójeleneteket nézzünk a stáblistáig, és az M:I 2 esetében sincs ez másképp. Már Hunt bemutatkozása is zseniális, mikor kötelek nélkül mászik a Monument Valley-ben, majd egy autósüldözés, majd a szokásos kémes klisék, és a film csak pörög és pörög, véleményem szerint sokkal vagányabb lett az egész és hangulatosabb is. Természetesen a dupla pisztolyos lövöldözések, robbantgatások kihagyhatatlanok és némileg realitást nélkülözőek is, a hab a tortán pedig a film végi motoros üldözés, amely annak ellenére, hogy tele van bakival (folyton cserélődő gumikerekek) és kicsit hiteltelen, de egy olyan akcióbomba, ami legalább annyira beleég a néző agyába mint az előző rész kötélen leereszkedős jelenete.
Való igaz, a film kicsit túl van nyújtva, ki lehetett volna hagyni belőle egy olyan 10-20 percet bőven, de legalább nem lesz unalmas, Woo a két órás játékidő alatt végig tartja a tempót, a színészekről nem is beszélve. Tom Cruise itt sokkal jobb teljesítményt nyújt Ethan Hunt-ként, itt már valóban elhiszi róla az ember, hogy igazi, tapasztalt, ügynök, sokkal coolabb és keményebb lett a karaktere, nem az a bájgúnár beütésű mint az első részben, és nem is mosolyog olyan sokat, inkább a tettek embere lett. Előnyére vált, hogy a haját is megnövesztette, a bőrkabát és a napszemüveg, na meg a lassítások remek karizmát kölcsönöznek neki, ezúttal azonban a szerelmi szál is nagyobb hangsúlyt kap, nem kell arra a tipikus, nyálas megoldásra gondolni, bár azért a végére kicsit már sok volt ebből is, de valójában Thandie Newton-nak is nagy szerepe van ebben, aki amúgy nagyon gyönyörű nő, csak épp színészileg nem nyújt sokat. Az első részben feltűnt Ving Rhames is visszatér, amely mindenképpen javára szolgál a filmnek, üde színfolt a cselekményben, érdekes hogy az alkotók itt mennyire felrúgták a komputer zsenik sztereotípiáját, sovány, szemüveges, lenyalt hajú sznobok helyett itt egy fekete, kigyúrt, kopasz néger bűvészkedik a számítógépekkel és a biztonsági rendszerekkel. Dougray Scott próbálkozik, de nem nagyon ér a nyomába az első rész gonosztevőjének Jon Voight-nak, játéka amúgy nem rossz, de néha már átmegy felesleges ripacskodásba és nem hagy mély nyomot a nézőben. Viszont Anthony Hopkins-ot fura, de jó volt látni abban a kis szerepben, Radé Sherbedgia ezúttal nem valami sötét múlttal rendelkező orosz bűnözőt alakít, az ő szerepe sem valami sok, de azért ő is belefér a filmbe.
Akárhogy is, az M:I 2 a maga idejében rendkívül nagy dobás volt, több akciót, látványt nyújtott, mint az első rész, bár a kritikusok már nem szerették annyira. Szerintem nincs vele különösebb baj, felesleges hitelességet, vagy realitást keresni benne, ez nem egy komoly mozi, hanem egy könnyed, nyári popcorn film, azt nyújtja, amit egy ilyen típusú produkciótól elvár az ember. Kifejezetten jót tett a mozinak John Woo rendezése, egy egyedi, stílusos, cool filmet készített, mint általában. Van, amiben jobb, mint az előző rész, pörgősebb, lazább, Cruise is jobban játszik, viszont van olyan része a folytatásnak, amely már nem múlja felül az eredetit, a főgonosz nem elég jó, Newton játékán is lett még volna mit csiszolni, valamint korántsem olyan stílusos a befejezés, mint korábban. De az M:I 2 egy agykikapcsolós, szórakoztató, látványos akciófilm, amely ha nem is ver köröket az elődjére, egy fokkal mindenképp jobb alkotás.
