Mindent összevetve azért sikerült megőrizni a széria alapköveit, sikeresen vegyítették Abrams stílusával és a Bourne akciófilmekkel divatba hozott tulajdonságokkal. A forgatókönyvírók sokkal ember közelibbé formálták a történetet, az első két epizódban nem igazán tudtunk meg sokat Hunt-ról és a magánéletéről, most azonban újdonsült felesége is belekerül a jól megkavart masszába. Sablon-sablon hátán, mondhatnánk és tényleg így van. Azonban mint minden részben, itt is működik az, hogy egy klisés sztorit jól tudnak eladni. Hunt-nak egyébként volt tanítványát kell megmentenie, akit egy nemzetközi fegyverkereskedő rabolt el. Az ügynök már leszámolt a szolgálattal, kiképzőként dolgozik és házasságát tervezgeti gyönyörű feleségével. Csak a régi barátja miatt vállalja az akciót, amelynek hálójába egyre jobban belegabalyodik, s ennek szerelme látja kárát, egy Nyúlláb nevezetű fegyvert kell megszereznie, különben a neje meghal. A történeten valószínűleg csak az fog meglepődni, aki ezelőtt még nem látott egy akciófilmet sem, egyébként a néző előre kitalálja a fordulatokat, és hogy mi fog történni a következő egy percben.
Mégis, a harmadik rész korrekt történettel bír, bőven egy szinten van az első kettővel. Jobban rávilágítanak Hunt szerelmi életére, persze itt sincs semmi új a nap alatt, ezúttal egy megfáradt ügynök, aki békés életet akar élni, veszély nélkül, de múltja ismét megtalálja és visszarángatják a csatasorba. Ahogy a sorozatban lenni szokott, Hunt itt megint más karakter lett, nem az a vérkomoly, hideg profi, mint az elsőben, és nem is mosolygós, vagánykodó piperkőc, mint a másodikban. Ezúttal jóval emberibbre próbáltak formálni, de a karakter kissé szentimentális lett. Tom Cruise alakítsa sem a legjobb, nagyon más, mint ahogy eddig megismertük, egy profi titkos ügynökhöz képest túlságosan sokat pityereg. Lényegében azért rendben van, de ezúttal jóval gyengébb a jelleme, a szériában a leggyengébb. A csapat feeling sincs nagyon meg, együtt dolgoznak, segítik egymást, de valahogy mégsem érezzük őket igazi csoportnak. Szerepük sincs sok, bár szimpatikusak, John Rhys Meyers, Maggie Q és a visszatérő Ving Rhames is, de a film legnagyobb része mégis Cruise-ra van kihegyezve.
A főellenség, akit Philip Seymour Hoffman alakít, viszont minden szempontból telitalálat, egyértelműen a széria legjobb gonosztevője, egyébként a nagyszerű alakítása miatt hisszük el neki hogy egy könyörtelen, brutális állat, aki mindent megszerez, amit csak akar. John Woo hősi vérontása után nehéz volt elképzelni, hogy a harmadik részben milyenek lesz az akciójelenetek minősége, de Abrams sem vallott kudarcot. Hunt ismét elképesztő mutatványokat hajt végre, a trükkök is nagyon jól sikerültek (sőt, a maszkos megoldás kifejezetten tetszett, az előző részekben kicsit gagyinak érződtek ezek az álcázási módszerek, de a számítógépes trükköknek köszönhetően itt nagyon jól megoldották a szerepét). A hidas összecsapásnál megidéződik James Cameron klasszikus akciómozija is a Két tűz között, ez egyébként az egyik legjobb jelenet a filmben, de az első néhány perc is nagyon ott van, egyszerűen hatalmas hajtóerőt ad a harmadik résznek egy ilyen kezdés. Sajnos azonban akármennyire is próbálták kiküszöbölni a készítők az előző epizódokban elszenvedett csorbákat, néhol túl giccses lett a harmadik felvonás, bár néhol tényleg sikerült kijavítani a negatívumokat, realisztikusabb, feszesebb lett egy kicsit a cselekmény tempója, tele van jól megkoreografált akciójelenetekkel.
Érdemes megemlíteni Simon Pegg-et, aki alig szerepel néhány percet, azonban játéka hozzátesz egy kis humort a filmhez, a poénjai nagyon ülnek, már a puszta viselkedése is mosolygásra készteti a nézőt, leginkább az ő karakteréről érezzük azt, hogy bőven kaphatna több szerepet a folytatásokban (és a negyedik részt elnézve ez meg is történt). Az IMF fejét ezúttal Laurence Fishburne személyesíti meg, hasonló profizmussal, mint tette azt Jon Voight és Anthony Hopkins az előzményekben. Ami azonban a nézők többségében kiveri a biztosítékot, az Cruise gyenge játéka és szentimentalizmusa, érzékenysége, valamint a szerelemi vonal és az ezzel járó giccsek. A vége felé valóban nevetséges néhol a film, Hunt-ot kiütik, de még előtte felesége szemébe mondja a varázsszót (szeretlek), aztán a nő, aki addig sosem fogott kezében pisztolyt, simán megöl két embert halálpontos célzással. Ilyen és egyéb giccses és hiteltelen jelenetek előfordulnak a harmadik részben, ám összességében Abrams egy korrekt akciómozit tett le az asztalra, amely nagyívben felülmúlja az első felvonást, a másodiknál pedig csak egy hangyányival jobb. A mozi első fele nagyon tempós, feszes, egymást követik az események, nagyon formában van mindenki, a másik felétől kissé megindul a lejtő fel, de Abrams munkája bőven elég ahhoz, hogy ez legyen a legjobb rész a szériában, ha még egy ujjhossznyival is.
