Az emberiség egyik örök kérdése volt, és lesz mindig is az hogy ebben a hatalmas univerzumban vajon egyedül vagyunk-e. Rengeteg érv, és ellenérv
sorakozik fel mindkét eshetőség mellett, a választ talán mi,
átlagemberek sosem fogjuk megtudni (és sokak szerint, talán így
legjobb), de ez a téma remek táptalajt biztosított mindig is a különböző
ágaknak, több olyan könyv, film, tévésorozat készült, amely ezt a témát
boncolgatja, némelyik kisebb, míg más nagyobb sikerrel. Utóbbi közé
tartozik az X-akták című sorozat is, amit azt hiszem, senkinek sem kell
bemutatni, húsz éve már hogy bemutatták, de az igazság még mindig odaát
van, s 1993 óta kitörölhetetlen nyomot hagyott a nézőkben,
megkerülhetetlen széria lett, amely több későbbi produkcióra is nagy
hatással volt, így az utókor lényegében nagyon sokat köszönhet ennek a
kultikus alkotásnak. És hogy mi a sorozat sikerének titka? Az egész egy
bizonyos kaliforniai illetőségű férfi, Chris Carter agyszüleménye, aki
az 1990-as évek elején, miután belefáradt abba, hogy vígjátékokat készít
a Walt Disney Pictures számára, lehetőséget kapott a Fox hálózattól,
hogy egy új show-t hozzon tető alá. Carter akkoriban olvasott egy
cikket, amely arról a 3,7 millió amerikairól szólt, akiket állítólag
elraboltak a földönkívüliek. Miután felidézte emlékeit a
Watergate-botrányról, és egy 1970-es évekbeli horror sorozatról, a
Kolchak: The Night Stalker-ről, amelyért gyerekkorában rajongott, a
fejében megfogant az X-akták ötlete, melynek pilot-epizódját 1992-ben
végül papírra is vetette.
A Fox kétszer dobta vissza az ötletet, de harmadszorra Carter átszabta kicsit a forgatókönyvet, némi segítséggel, a The Night Stalker, és A homályzóna szolgált inspirációként, végül a két főszereplőt FBI ügynöknek festette le, így biztosította, hogy a két karakter minden részben szerepelhessen – az már csak hab a tortán hogy a kapcsolatukat Carter szigorúan plátóinak adta meg, így megalapozva a kettejük közti kölcsönhatást. A sorozat hihetetlenül rövid idő alatt hihetetlenül népszerű lett (már az első epizódot is 12 millióan nézték), és részről-részre több rajongót gyűjtött össze magának, a több mint kedvező nézői adatok mellett, a kritikusok valóságos ódákat zengtek róla, a két főszereplő David Duchovny és Gillian Anderson egy csapásra szupersztár lett. A sorozat különböző mondatai, monumentumai fontos helyet kaptak a popkultúrában, teljesen megérdemelten. Carter eredeti célja a sorozattal egyébként az elejétől fogva világos volt, rá akart ijeszteni az emberekre, el akarta érni, hogy összecsinálják magukat. A történeket két FBI-ügynökre, egy férfira és egy nőre építette, Fox Mulder, miután húgát gyerekkorában elrabolták, szenvedélyesen foglalkozik paranormális, nem e világi dolgokkal, munkatársai azonban kirekesztik e mániája miatt, ennek ellenére hivatalba kerülése után az x-aktákkal kezd foglalkozni, megoldatlan esetekkel, melyeket rejtély övez, és hemzsegnek a paranormális dolgoktól. Egy nap új társat kap maga mellé, Dana Scully-t, akit azonban nem kitűnő eredményei miatt, mindinkább azért jelölnek ki Mulder mellé, hogy megfigyelje a munkáját, jelentéseket írogasson róla. Ketten együtt azonban remek páros, annak ellenére is, hogy míg Mulder szenvedélyesen hisz a fura dolgokban, nem rest hajmeresztő magyarázatokat adni bizonyos esetekre, Scully inkább a földhözragadt szkeptikus, aki mindenre tudományos választ ad, ám azonban folyamatosan szembesül azzal, hogy egyik-másik ügy cseppet sem tükrözi az eddig felállított világképét.
Kezdetben nem volt biztos, hogy a sorozat milyen hosszú életű lesz, ennek következtében az alkotóknak nem volt konkrét hosszútávú tervük az epizódokkal kapcsolatban. Bár a show-nak a kezdőlökést a földönkívüliek, és az elrablások adták, az alkotók úgy vélték a sorozat nem lesz képes sokáig fenntartani a lendületet, ha nem ágaznak át más témákra is. Ezért a széria két részre osztható, a „mitológiai” szál, amely a földönkívüliekkel, Mulder húgával, az összeesküvésekkel, a kormánnyal kapcsolatos, a történet szempontjából az igazán lényeges epizódok ezek. A másik fajta az úgynevezett „monster-on-the-week” epizódok, melyek a függetlenek voltak ezektől, genetikai mutánsok, mesterséges intelligencia, szörnyek, idegen eredetű anyagok kaptak szerepeket benne. Ugyanakkor az első évadban néhány független epizód idegeneket, vagy kormányzati összeesküvéseket tartalmazott, viszont ezek gyakran nincsenek nyilvánvaló kapcsolatban egymással - idegen férgek az Északi-sarkon („A jég”), genetikai kísérletek („Évák”), egy idegen szellem a NASA űrsikló-programjában („A világűr” – amely egyébként túllépte a költségeket, és így vált az első évad legdrágább epizódjává). A szezon végére persze rengeteg olyan elem jött össze, amely fontos szerepet játszott a mitológia továbbszövésében, azonban mikor az évad utolsó része íródott, 1994-ben, még nem volt ismert az X-akták jövője, hogy lesz-e a második szezon, így a befejezés („A lombik”) is eléggé olyan érzetet kelt mintha vége lenne a sorozatnak. Az első évad ugyanakkor megszilárdította a mitológiai szálat, bemutatta az akkor még elég jelentéktelen szerepben tetszelgő Cigarettás férfit, akiből idővel a széria elsődleges antagonistája vált, valamint korai betekintést adott Mulder húgának, Samantha-nak az elrablásába, amely az egyik fő cselekményszála lett az egész sorozatnak. A két főszereplő pedig abszolút telitalálat. Duchovny és Anderson is remek munkát végez, nem véletlenül lettek beskatulyázva ebbe a szerepbe, kitűnő teljesítményt hoznak, teljes mértékben kijelenthető hogy más ezt nem tudta volna ennyire jól eljátszani. A „hívő”, és a „szkeptikus” koncepciója remekül meghatározza őket, személyes motivációja magában foglalja a húga elrablását, amelyet az idegeneknek tulajdonít, ez a hit határozza meg az egész karakterét is. Scully szkeptikus jellemvonásaira A bárányok hallgatnak című film Clarice Starling-ja volt nagy hatással (akit Jodie Foster alakított), a személyisége és a megjelenése így sokkal inkább „valódi” érzetet kelt, szemben a tipikus „bombázó” típusú karaktertől, amely egyáltalán nem egyedi.
Tematikusan a sorozat tehát a földönkívüliekre és az elrablásokra támaszkodik, azonban a stílusát az ezen történetektől független önálló epizódok is nagyban meghatározzák, színt visznek az epizódokba, és valóban fenntartják a feszültséget, hibátlanul. Az eredeti stílusnak köszönhetően mindegyik epizód olyan, mint egy önálló, ijesztő film. Az első ilyen önálló epizód „A gumiember” volt, amelyben Doug Hutchison alakítja rémisztően hitelesen a genetikai mutáns Eugene Victor Tooms-ot, teljesítményét és karakterét nem véletlenül hasonlították A bárányok hallgatnak Hannibal Lecter-jéhez. Scully karaktere ebben az epizódban jobban előtérbe kerül, döntenie kell, hogy melyik oldalon áll, megvédi-e Mulder-t, vagy a karrierjével törődik. Korábban is szembekerült már katonai tisztviselőkkel, valamint a jelentéseiben megvédi partnerét attól, hogy nevetségessé váljon, egykori kollégája azonban válaszút elé állítja, kiemelve egy bizonyos elkeseredést és gúnyt Mulder irányába, akinek elég vad elképzelési modelljei vannak a valóságot illetően. Több epizódra jellemző az idegen-befolyásoltság, mint például „A jég” című epizód esetében, a tempója élénkebb, és az egész cselekmény egy helyszínen játszódik, a nyomasztó, feszült légkör, az izgalom, félelem kitapintható a történetben. Ez rész egyébként hajaz John W. Campbell 1938-ban megjelent novellájára, a Who Goes There?-re, valamint az 1982-es John Carpenter által rendezett A dolog című mozira. Az epizód nem kapcsolódik közvetlenül a sorozat átfogó mitológiájához, de már előre jelzi az idegen összeesküvés ívét, ami egyre hangsúlyosabbá fog válni a második évadban. A történetben fontos még hogy Mulder és Scully kapcsolata is egyre jobban elmélyül, az epizód térképet ad arról, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz, a kölcsönös bizalom fontos szerepet játszik az epizódban. A karakter-vezérelt „A csatorna”, és a „Bukott angyal” azonban pont arra szolgál, hogy a háttérben lévő szereplők is fontossá váljanak. Valamint néhány epizód a lélekátvitelre, vagy a reinkarnációra összpontosít, ezek hasonlóak is egymáshoz – „Árnyak”, „Az újjászületés”, „Lázár”. „A szellem a computerben” egy gonosz mesterséges intelligenciát tesz meg ellenségként, míg az „Alakok” egy indián-témájú, régimódi, horror regényekre emlékeztető epizód.
„A támaszpont” című részben szerepel először az első évad egyik emlékezetes mellék-karaktere, Mulder informátora Deep Throat, aki időnként segít az FBI-ügynöknek. Ám múltjáról, előéletéről semmit sem tudunk meg, még a nevét sem árulja el, személye tehát a végletekig titokzatos, mint ahogy a pozíciója is az, ám az biztos, hogy a kormányon belül dolgozik és tud bizonyos dolgokról, amik kellemetlen hatással lehetnek a közvéleményre és az emberekre. A karaktert egyébként az az informátor ihlette, aki információkat szivárogtatott ki az újságíróknak a Watergate-botrányról, és az FBI vizsgálatáról. Deep Throat figyelmezteti Mulder-t, hogy bizonyos igazságokat rejtve kell tartani a közvélemény előtt, a nagy szervezeteket pedig nem lehet arra kényszeríteni, hogy felelősséget vállaljanak a tetteikért. Az informátor maga is bevallja, hogy különböző fedőakciókra már korábban is került sor, hogy titokban tartsák a földönkívüliek létezését, a My Lai mészárlás, és az Enron-botrány csak az igazság eltussolása volt. Az epizód végső kinyilatkoztatása, hogy az idegenek már „hosszú, hosszú ideje ittvannak” már egy többször idézett trend volt az 1980-as években bemutatott science fiction filmekben, hála a poszt-futurizmusnak. Az első évad egyébként számos kisebb karaktert is bevezetett a sorozatba, aki később központi karakter lett, a háromtagú Magányos fegyverest („A földönkívüli”), akik rendszeres szereplők lesznek a második évadtól kezdve (még egy spin-off sorozatot is készítettek velük). „A gumiember visszatér” Mitch Pileggi által alakított Walter Skinner-t mutatja be, aki a kilencedik évadig rendszeres szereplő lett, míg Mulder húgának, Samantha-nak az elrablását is gyakran megemlítik, a „Sebhelyek”, „A csatorna”, és „A csodatevő” című epizódokban.
„A látnok” című részben azonban a jól megszokott szerepek Mulder és Scully között felcserélődnek. Scully sebezhetősége apja halála után arra ösztönzi, hogy elhiggye a sorozatgyilkos Boggs pszichikus képességeit. Közben Mulder szkeptikus lesz, megpróbál racionális magyarázatokat keresni. Scully fokozatosan azonosul a gyilkossal, mert mindkettejüket érték nyomások a múltban, főleg a család elvárásai miatt. Scully azt akarja, hogy apja büszke legyen rá, annak ellenére, hogy nem teljesíti az elvárásait, Boggs pedig az egész családját végezte ki, mert így azt remélte, velük együtt megölheti a reményeket, és az ítéleteket vele kapcsolatban. Scully követi az ösztöneit, megoldja az ügyet, Mulder-t viszont lövés éri, és végül kórházba kerül, mert kételkedett és szkeptikus volt. Az epizód előrehaladtával Scully személyisége is változik, már-már Mulder válik belőle. A „Nemet váltók” mai szexuális szorongások metaforájaként is értelmezhető, a szexuális szorongások miatt változó nemi szerepeket ki is hangsúlyozza ez a rész, párosulva az alapvető félelemmel a szexuális kapcsolatoktól. A végkifejlett egy rendkívül jól tálalt deus ex machina, egy hirtelen és váratlan zárójelenet, az ebben az epizódban szereplő Kindred egyházat egyértelműen az Amish-okról mintázták, emiatt aggódtak is a producerek a fogadatás miatt, de Carter ezt lazán reagálta le. Elmondása szerint, az Amish-ok úgysem néznek tévét, szóval nincs miért aggódni.
Az X-akták első évada paranoid, felkavaró, eredeti sorozat, amely a maga idejében igencsak friss volt, és elnézve a jelen termést, kevés széria tudja megközelíteni ezt a színvonalat, amelyet sikerült kitaposnia. A csúcspontokat főleg a földönkívüli témájú részek jelentik, azonban az önálló sztorikkal sincs semmi különösebb probléma, izgalmasak, és ötletesek, egyetlen hiba hogy némelyik epizód túlságosan hasonlít egymásra – „Árnyak”, „Az újjászületés”, „Roland” nem túl fantáziadús részek, „A tűz” pedig a leggyengébb az első szezonból, hasonlóan „A Jersey-i ördög”-höz. Azonban ezek magához a sorozathoz képest gyengébbek, és ez egyáltalán nem baj. Az első évad még amolyan bemelegítés, felkészítenek minket a későbbi eseményekre, de így is minden ízében remek széria, amely jellegzetes stílusa, és két kiváló főszereplőjén kívül még a fülbemászó zene miatt is emlékezetes. Szkeptikusoknak is kötelező.
A Fox kétszer dobta vissza az ötletet, de harmadszorra Carter átszabta kicsit a forgatókönyvet, némi segítséggel, a The Night Stalker, és A homályzóna szolgált inspirációként, végül a két főszereplőt FBI ügynöknek festette le, így biztosította, hogy a két karakter minden részben szerepelhessen – az már csak hab a tortán hogy a kapcsolatukat Carter szigorúan plátóinak adta meg, így megalapozva a kettejük közti kölcsönhatást. A sorozat hihetetlenül rövid idő alatt hihetetlenül népszerű lett (már az első epizódot is 12 millióan nézték), és részről-részre több rajongót gyűjtött össze magának, a több mint kedvező nézői adatok mellett, a kritikusok valóságos ódákat zengtek róla, a két főszereplő David Duchovny és Gillian Anderson egy csapásra szupersztár lett. A sorozat különböző mondatai, monumentumai fontos helyet kaptak a popkultúrában, teljesen megérdemelten. Carter eredeti célja a sorozattal egyébként az elejétől fogva világos volt, rá akart ijeszteni az emberekre, el akarta érni, hogy összecsinálják magukat. A történeket két FBI-ügynökre, egy férfira és egy nőre építette, Fox Mulder, miután húgát gyerekkorában elrabolták, szenvedélyesen foglalkozik paranormális, nem e világi dolgokkal, munkatársai azonban kirekesztik e mániája miatt, ennek ellenére hivatalba kerülése után az x-aktákkal kezd foglalkozni, megoldatlan esetekkel, melyeket rejtély övez, és hemzsegnek a paranormális dolgoktól. Egy nap új társat kap maga mellé, Dana Scully-t, akit azonban nem kitűnő eredményei miatt, mindinkább azért jelölnek ki Mulder mellé, hogy megfigyelje a munkáját, jelentéseket írogasson róla. Ketten együtt azonban remek páros, annak ellenére is, hogy míg Mulder szenvedélyesen hisz a fura dolgokban, nem rest hajmeresztő magyarázatokat adni bizonyos esetekre, Scully inkább a földhözragadt szkeptikus, aki mindenre tudományos választ ad, ám azonban folyamatosan szembesül azzal, hogy egyik-másik ügy cseppet sem tükrözi az eddig felállított világképét.
Kezdetben nem volt biztos, hogy a sorozat milyen hosszú életű lesz, ennek következtében az alkotóknak nem volt konkrét hosszútávú tervük az epizódokkal kapcsolatban. Bár a show-nak a kezdőlökést a földönkívüliek, és az elrablások adták, az alkotók úgy vélték a sorozat nem lesz képes sokáig fenntartani a lendületet, ha nem ágaznak át más témákra is. Ezért a széria két részre osztható, a „mitológiai” szál, amely a földönkívüliekkel, Mulder húgával, az összeesküvésekkel, a kormánnyal kapcsolatos, a történet szempontjából az igazán lényeges epizódok ezek. A másik fajta az úgynevezett „monster-on-the-week” epizódok, melyek a függetlenek voltak ezektől, genetikai mutánsok, mesterséges intelligencia, szörnyek, idegen eredetű anyagok kaptak szerepeket benne. Ugyanakkor az első évadban néhány független epizód idegeneket, vagy kormányzati összeesküvéseket tartalmazott, viszont ezek gyakran nincsenek nyilvánvaló kapcsolatban egymással - idegen férgek az Északi-sarkon („A jég”), genetikai kísérletek („Évák”), egy idegen szellem a NASA űrsikló-programjában („A világűr” – amely egyébként túllépte a költségeket, és így vált az első évad legdrágább epizódjává). A szezon végére persze rengeteg olyan elem jött össze, amely fontos szerepet játszott a mitológia továbbszövésében, azonban mikor az évad utolsó része íródott, 1994-ben, még nem volt ismert az X-akták jövője, hogy lesz-e a második szezon, így a befejezés („A lombik”) is eléggé olyan érzetet kelt mintha vége lenne a sorozatnak. Az első évad ugyanakkor megszilárdította a mitológiai szálat, bemutatta az akkor még elég jelentéktelen szerepben tetszelgő Cigarettás férfit, akiből idővel a széria elsődleges antagonistája vált, valamint korai betekintést adott Mulder húgának, Samantha-nak az elrablásába, amely az egyik fő cselekményszála lett az egész sorozatnak. A két főszereplő pedig abszolút telitalálat. Duchovny és Anderson is remek munkát végez, nem véletlenül lettek beskatulyázva ebbe a szerepbe, kitűnő teljesítményt hoznak, teljes mértékben kijelenthető hogy más ezt nem tudta volna ennyire jól eljátszani. A „hívő”, és a „szkeptikus” koncepciója remekül meghatározza őket, személyes motivációja magában foglalja a húga elrablását, amelyet az idegeneknek tulajdonít, ez a hit határozza meg az egész karakterét is. Scully szkeptikus jellemvonásaira A bárányok hallgatnak című film Clarice Starling-ja volt nagy hatással (akit Jodie Foster alakított), a személyisége és a megjelenése így sokkal inkább „valódi” érzetet kelt, szemben a tipikus „bombázó” típusú karaktertől, amely egyáltalán nem egyedi.
Tematikusan a sorozat tehát a földönkívüliekre és az elrablásokra támaszkodik, azonban a stílusát az ezen történetektől független önálló epizódok is nagyban meghatározzák, színt visznek az epizódokba, és valóban fenntartják a feszültséget, hibátlanul. Az eredeti stílusnak köszönhetően mindegyik epizód olyan, mint egy önálló, ijesztő film. Az első ilyen önálló epizód „A gumiember” volt, amelyben Doug Hutchison alakítja rémisztően hitelesen a genetikai mutáns Eugene Victor Tooms-ot, teljesítményét és karakterét nem véletlenül hasonlították A bárányok hallgatnak Hannibal Lecter-jéhez. Scully karaktere ebben az epizódban jobban előtérbe kerül, döntenie kell, hogy melyik oldalon áll, megvédi-e Mulder-t, vagy a karrierjével törődik. Korábban is szembekerült már katonai tisztviselőkkel, valamint a jelentéseiben megvédi partnerét attól, hogy nevetségessé váljon, egykori kollégája azonban válaszút elé állítja, kiemelve egy bizonyos elkeseredést és gúnyt Mulder irányába, akinek elég vad elképzelési modelljei vannak a valóságot illetően. Több epizódra jellemző az idegen-befolyásoltság, mint például „A jég” című epizód esetében, a tempója élénkebb, és az egész cselekmény egy helyszínen játszódik, a nyomasztó, feszült légkör, az izgalom, félelem kitapintható a történetben. Ez rész egyébként hajaz John W. Campbell 1938-ban megjelent novellájára, a Who Goes There?-re, valamint az 1982-es John Carpenter által rendezett A dolog című mozira. Az epizód nem kapcsolódik közvetlenül a sorozat átfogó mitológiájához, de már előre jelzi az idegen összeesküvés ívét, ami egyre hangsúlyosabbá fog válni a második évadban. A történetben fontos még hogy Mulder és Scully kapcsolata is egyre jobban elmélyül, az epizód térképet ad arról, hogy hogyan viszonyulnak egymáshoz, a kölcsönös bizalom fontos szerepet játszik az epizódban. A karakter-vezérelt „A csatorna”, és a „Bukott angyal” azonban pont arra szolgál, hogy a háttérben lévő szereplők is fontossá váljanak. Valamint néhány epizód a lélekátvitelre, vagy a reinkarnációra összpontosít, ezek hasonlóak is egymáshoz – „Árnyak”, „Az újjászületés”, „Lázár”. „A szellem a computerben” egy gonosz mesterséges intelligenciát tesz meg ellenségként, míg az „Alakok” egy indián-témájú, régimódi, horror regényekre emlékeztető epizód.
„A támaszpont” című részben szerepel először az első évad egyik emlékezetes mellék-karaktere, Mulder informátora Deep Throat, aki időnként segít az FBI-ügynöknek. Ám múltjáról, előéletéről semmit sem tudunk meg, még a nevét sem árulja el, személye tehát a végletekig titokzatos, mint ahogy a pozíciója is az, ám az biztos, hogy a kormányon belül dolgozik és tud bizonyos dolgokról, amik kellemetlen hatással lehetnek a közvéleményre és az emberekre. A karaktert egyébként az az informátor ihlette, aki információkat szivárogtatott ki az újságíróknak a Watergate-botrányról, és az FBI vizsgálatáról. Deep Throat figyelmezteti Mulder-t, hogy bizonyos igazságokat rejtve kell tartani a közvélemény előtt, a nagy szervezeteket pedig nem lehet arra kényszeríteni, hogy felelősséget vállaljanak a tetteikért. Az informátor maga is bevallja, hogy különböző fedőakciókra már korábban is került sor, hogy titokban tartsák a földönkívüliek létezését, a My Lai mészárlás, és az Enron-botrány csak az igazság eltussolása volt. Az epizód végső kinyilatkoztatása, hogy az idegenek már „hosszú, hosszú ideje ittvannak” már egy többször idézett trend volt az 1980-as években bemutatott science fiction filmekben, hála a poszt-futurizmusnak. Az első évad egyébként számos kisebb karaktert is bevezetett a sorozatba, aki később központi karakter lett, a háromtagú Magányos fegyverest („A földönkívüli”), akik rendszeres szereplők lesznek a második évadtól kezdve (még egy spin-off sorozatot is készítettek velük). „A gumiember visszatér” Mitch Pileggi által alakított Walter Skinner-t mutatja be, aki a kilencedik évadig rendszeres szereplő lett, míg Mulder húgának, Samantha-nak az elrablását is gyakran megemlítik, a „Sebhelyek”, „A csatorna”, és „A csodatevő” című epizódokban.
„A látnok” című részben azonban a jól megszokott szerepek Mulder és Scully között felcserélődnek. Scully sebezhetősége apja halála után arra ösztönzi, hogy elhiggye a sorozatgyilkos Boggs pszichikus képességeit. Közben Mulder szkeptikus lesz, megpróbál racionális magyarázatokat keresni. Scully fokozatosan azonosul a gyilkossal, mert mindkettejüket érték nyomások a múltban, főleg a család elvárásai miatt. Scully azt akarja, hogy apja büszke legyen rá, annak ellenére, hogy nem teljesíti az elvárásait, Boggs pedig az egész családját végezte ki, mert így azt remélte, velük együtt megölheti a reményeket, és az ítéleteket vele kapcsolatban. Scully követi az ösztöneit, megoldja az ügyet, Mulder-t viszont lövés éri, és végül kórházba kerül, mert kételkedett és szkeptikus volt. Az epizód előrehaladtával Scully személyisége is változik, már-már Mulder válik belőle. A „Nemet váltók” mai szexuális szorongások metaforájaként is értelmezhető, a szexuális szorongások miatt változó nemi szerepeket ki is hangsúlyozza ez a rész, párosulva az alapvető félelemmel a szexuális kapcsolatoktól. A végkifejlett egy rendkívül jól tálalt deus ex machina, egy hirtelen és váratlan zárójelenet, az ebben az epizódban szereplő Kindred egyházat egyértelműen az Amish-okról mintázták, emiatt aggódtak is a producerek a fogadatás miatt, de Carter ezt lazán reagálta le. Elmondása szerint, az Amish-ok úgysem néznek tévét, szóval nincs miért aggódni.
Az X-akták első évada paranoid, felkavaró, eredeti sorozat, amely a maga idejében igencsak friss volt, és elnézve a jelen termést, kevés széria tudja megközelíteni ezt a színvonalat, amelyet sikerült kitaposnia. A csúcspontokat főleg a földönkívüli témájú részek jelentik, azonban az önálló sztorikkal sincs semmi különösebb probléma, izgalmasak, és ötletesek, egyetlen hiba hogy némelyik epizód túlságosan hasonlít egymásra – „Árnyak”, „Az újjászületés”, „Roland” nem túl fantáziadús részek, „A tűz” pedig a leggyengébb az első szezonból, hasonlóan „A Jersey-i ördög”-höz. Azonban ezek magához a sorozathoz képest gyengébbek, és ez egyáltalán nem baj. Az első évad még amolyan bemelegítés, felkészítenek minket a későbbi eseményekre, de így is minden ízében remek széria, amely jellegzetes stílusa, és két kiváló főszereplőjén kívül még a fülbemászó zene miatt is emlékezetes. Szkeptikusoknak is kötelező.
