Már nem kell sokat aludni, hogy szemtanúi lehessünk a Marvel stúdió legújabb dobásának, ami akár az utóbbi idők egyik legjobb képregényfilmje is lehet - már ha az alkotók jól játsszák meg a lapjaikat. A nagymúltú kiadó mozis univerzuma eddig is számtalan nyalánksággal szolgált a rajzolt füzetek rajongóinak, és a mozgóképes adaptációk még azokat is megszólították, akik még egyetlen egy képregényt sem fogtak soha a kezükben. A stúdió következő filmje azonban nemcsak a karaktereket veszi alapul, hanem egy olyan eseményt dolgoz fel, ami örökre megváltoztatta a képregényes Marvel univerzumot - utána már semmi sem lehetett olyan mint régen, és alighanem ennél fontosabb történet még nem született a kiadó történetében. A közelgő alkotás apropóján az eredeti képregényt is bevizsgáljuk, annak rendje-módja szerint alaposan kivesézzük...
Tony Stark, az emberbarát, békefenntartó, és multi-milliárdos cégvezető, azaz a világot többször is megmentő Vasember elmerengve bámulja Washington városában az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb elnökének tartott Abraham Lincoln emlékművét. Elgondolkodik az általa kimondott szavak tartalmán jelentőségén, igyekszik megérteni azokat az eseményeket, melyeken át kellett mennie, kezelnie kellett, megpróbálja átérezni azokat az időket, amikor több millió ember sorsa volt a kezében, és a meghozott döntések súlyát is. Egyszóval a fejlődésért vívott polgárháborúját. A politikai párhuzam nem véletlen Tony világával, és az amerikai történelem egyik legnagyobb eseményével kapcsolatban. A régmúltban, amikor egy meglehetősen erőszakos, és véres konfliktus egy nemzet egységességének megszületéséhez vezetett, két szomszédos oldal esett egymásnak. Barát a barát ellen, testvér a testvér ellen fogott fegyvert. Több mint száz év után hasonló események korbácsolják fel nemsokára a társadalmat. Sötét idők köszöntenek a Marvel univerzumra. A borús fellegek eddig sem kerülték el a Földet óvó hősök életét, jó néhány viszontagságon keresztül mentek, voltak olyan tragédiák, amik komplett csapatokat szakítottak szét, azonban, ami a bizonyos szuperhumán-regisztrációs törvény képében érkezik el, az mindennél nagyobb ellentéteket szül a világ megmentői között. A hősök hatalmas táború két részre szakad: akik a törvény mellett vannak, azok Vasember oldalán mennek csatába, hogy levadásszák azokat, akik nem értenek egyet a regisztrációval kapcsolatban. Egyesek etikátlannak tartják az egészet, mások pedig nem szeretnék, hogy a világ tudomást szerezzen a valódi kilétükről. A lényeg ugyanaz: számukra marad a menekülés, az állandó hajtóvadászat, a bujkálás, azok ellen, akik mellett egykor vállvetve harcoltak. Az amerikai kormány, és a S.H.I.E.L.D. ügynökség emberei egy szuperképességű egyént sem tűrnek meg, aki ellenszegül, akiket elkapnak, azokat bebörtönzik életük végéig, hacsak nem hajlandóak fejet hajtani az új törvény előtt. A lázadókat Amerika Kapitány vezeti, aki maga is üldözött vaddá válik az egész ország szemében – az ember, aki maga volt az Amerikai Egyesült Államok, a patriotizmus halhatatlan jelképe, most maga is harcolni kényszerül egy olyan eszme ellen, ami számára elfogadhatatlan. A hősök, akik egykor csapattársak, barátok, testvérek, sőt, családok voltak, most egymás ellen háborúznak, és ezek a csatározások, tragikus események mindkét oldal tagjait elevenen megrágják, majd kiköpik. Egyértelműen kijelenthető: ezek után most már valóban semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.
A Polgárháború az utóbbi évek egyik, ha nem a legfontosabb Marvel-eseménye. Idén mozivásznon is összecsapnak a szuperhősök, az Amerika Kapitány: Polgárháborúban is hasonló okok miatt feszülnek egymásnak az egykor egymás mellett harcoló karakterek, ami könnyen lehet, hogy mozis fronton is a Marvel egyik legnagyobb durranása lehet – már ha a készítők jól keverték a lapjaikat. Azonban bármennyire is zseniális lesz a készülő adaptáció, az már látatlanul is megállapítható, hogy nem lesz olyan epikus, mint a képregényes alapja. A Polgárháború több mint két évig futott (a prológustól az epilógusig bezárólag), több tucat különböző címen keresztül, így hát, hogy a szuperhumán-regisztráció által okozott károkat olyan szinten mutathassák be, mint a rajzolt füzetekben, ezt egy két órás mozifilmben minden kétséget kizáróan lehetetlen vállalkozás. Sőt, a másik nagy kérdés, hogy vajon adaptáció esetében be e vállalnak olyan dolgokat, mint a képregényekben: ugyanis a Marvel legjobb írói, akit számtalan egyeztetés után írták párhuzamosan a sztorikat, nem voltak restek abban, hogy érzékeltessék azt, hogy ez a törvény milyen káros hatással van a szuperhősökre, a világra, a civilekre, avagy az egész társadalomra. Ugyan az kikerülhetetlen volt, hogy a történetfolyam között ne legyenek olyan sztorik, melyek vagy töltelék-eseményként szolgálnak, vagy önmagukban véve rosszak, de összességében elmondható, hogy a képregényírók egyik legnagyobbikának tartott Mark Millar, ha nem is egyedi, de jelentős ötletekkel frissítette fel a Marvel univerzumot, amikor az egész ötlet kipattant a fejéből. Nem csak ő tette hozzá a magáét a dologhoz, hanem olyan méltán elhíresült alkotók is, mint J. Michael Straczynski, Brian Michael Bendis, vagy Jeph Loeb (ha csak egy történetet kellene elolvasni a Polgárháborúból, akkor az övé legyen az!), a rajzolók pedig nem okoztak csalódást, amikor olyan epikus összecsapásokat kellett megjeleníteniük, amik leginkább az emberek felett álló istenek, vagy titánok összecsapásaihoz hasonlítható. A látvány természetesen a képregények modern generációjának bebetonozott képviselője, a legapróbb elemekig részletgazdag, színpompásan kivitelezett munka, a karakterábrázolás még akkor is a végletekig realisztikus, amikor zsúfolt tömegjeleneteket láthatunk, egymást csépelő hősöket, robbanásokat, az összkép igazából gyakorlatilag már egy hollywoodi mércével is több mint megfelelő.
Amit szerencsére (bár nem a legteljesebb pompájában) magyarul is olvashatunk. Mivel, mint fentebb említettem maga a háború eseményei több tucat különböző képregénysorozatban futottak, így természetesen mind egy szálig kiadni itthon lehetetlen, és minden bizonnyal rendkívül ostoba vállalkozás lett volna, viszont ennek köszönhetően sikerült összeválogatni a történetfolyam legjobb sztorijait, melyek tényleg maximálisan képe adnak a cselekményről, a hősökről, és a háború minden egyes fontos monumentumáról. A Marvel univerzum szinte összes karaktere képviselteti magát Amerika Kapitánytól kezdve a Fantasztikus Négyesen, Fenegyereken át egészen Pókemberig, utóbbinak a saját története jól lehet, kifejezetten erősen kapcsolódik a háború előszeléhez, és valóban kulcsfontosságú szereplő. A Csodálatos Pókember harmadik sorozata ugyan csak két számot élt meg (amilyen rossz volt a lapok minősége, most ugyanannyira horror áron lehet őket beszerezni), de úgy egy évvel később a Kingpin sikeresen folytatta a Pókember képregények kiadását (igaz már A Hihetetlen Pókember címen), és a hálószövő Polgárháborús kalandjait is megjelentették. A háború Peter Parker életében is hatalmas változás hoz, hamar egyértelművé válik, ő sem vonhatja ki magát a felelősségvállalás alól, és amikor a kamerák előtt, élő adásban önszántából fedi fel a kilétét (ez az ember, aki mindezidáig olyan erősen óvta igazi személyazonosságát), az valami hihetetlen katartikus élményt jelent magának az olvasónak is. Hát még a képregény szereplői számára. Azonban min a legtöbb háborúban, itt is előfordul, hogy útközben egyes tagok ráébrednek arra, hogy saját csapatuk eszméivel egyre kevésbé értenek egyet, ezért oldalt váltanak: nemegyszer előfordul itt is, mindkét csoport esetében. A magyarul is megjelent két Polgárháborús kötetben (stílszerűen [I]A háború kezdete[/I], és [I]A háború vége[/I] címmel) a legfontosabb, és legnélkülözhetetlenebb elemeket mutatják be az event-ből, miközben végigviszik az eredeti fősorozat mind a hét számát, kitérnek például a Fantasztikus Négyes szálára is. Őket sem hagyja hidegen a regisztrációs botrány, sőt: igazából az olvasása közben érti meg az ember, hogy ez a sztori mennyire erősen is érzékelteti azt a tényt, hogy ezekben a nehéz időszakokban az ellentétek komplett családokat, házasokat, barátokat, testvéreket szakítanak szét, és tesznek ellenségekké.
A Polgárháború tehát halálosan komolyan veszi magát, s miközben kedvenc hőseink sokszor kétoldalas pózolások közepette tetszelegnek, és a nagy zűrzavarban csépelik egymást, a képregény ügyesen körbejárja a szuperhős társadalom fogalmát is. Az izgalmas, és aprólékosan kidolgozott párbeszédek során nem egy érdekes dolog közül szemezgethetünk, érveket sorakoztatnak fel a törvény mellett is ugyanúgy, mint ellene, és a szuperképességű egyének ellenőrzése már jó ideje a levegőben van, a lángot végül egy balul sikerült, melldöngető érdekekből elkövetett (vagy legalábbis annak hívott) „hőstett” gyújtja be, ami több száz ártatlan civil, és gyerek életének vetett véget. Ugyanakkor nemcsak Amerika egyik nagy történelmi eseményével vonható párhuzamba a képregény. Maga a törvény bevezetése, és a hősök üldözése kísértetiesen emlékeztet az Egyesült Államok egyik sötét időszakára, az ’50-es évek kommunista paranoiától túlfűtött McCarthy-korszakra, csak itt a terrorizmus címkéjével megfogott emberek helyett jelmezes hősöket akarnak a törvény színe elé vezetni, és ott elítélni. Az öt Pókember-füzet inkább afféle kiegészítése az eseményeknek, a két kötet azonban magát a háborút mutatja be, annak nyers, és minden elsöprő stílusában. Az első felvonásban még a párbeszédek, és a magvas gondolatok dominálnak, a folytatás azonban, Hollywoodi akciófilmekhez hasonlóan tele van látványos összecsapásokkal, pózolásokkal, hatalmas pusztítással, amikoris már nem a szavak, és az értelmes kommunikáció számít, hanem hogy ki üt nagyobbat, és ki marad állva a végén. Itt persze kissé átmegy agyatlan csihi-puhiba az egész, és hagy egy kis kívánnivalót maga után az, hogy az addig aprólékosan, részletesen felépített történetet így fejezik be, ugyanakkor az eseménynek számos olyan következménye van, mely örökre megváltoztatja a Marvel univerzumot. Evidens tehát, hogy ezt az egészet, valami igazán ütős, és maradandó dologgal kell befejezni, ami itt meg is történik: a gyomorbavágó, hihetetlenül borongós hangulatú szomorú befejezés megteszi a maga hatását.
Ami egyben a Polgárháború epilógusaként szolgál. Ezt a Marvel+ című képregénysorozatban mutatják be, mely az egykori, ’90-es években futott Marvel Extra „szellemi öröksége”. A szériában különböző történeteket válogattak össze, más-más hősök főszereplésével. Az első két számban elvarrnak néhány háború okozta szálat, nevezetesen Vasember szemszögéből, akinek kétségekkel, és vívódásokkal teli gondolatait mutatják be. Természetesen mindezt a megfelelő drámaisággal, és rideg hangulattal párosítva. A Polgárháború minden idők egyik, ha nem a legfontosabb Marvel eseménye. Igazából, mint a legtöbb event-re, erre is igaz, hogy nem teljesen tökéletes, akadnak gyengébb történetek is, de összességében mindazok számára kihagyhatatlan, akik hónapról hónapra követik a szeretett képregényhősök kalandjait. A történetnek pedig itt még nincs vége, egyrészt a következmények még jó sokáig a levegőben lesznek, másrészt pedig egy újabb fenyegetés is felüti a fejét, ami arra sarkallja a kettészakadt hősök táborát, hogy újra egy csapatként harcoljanak.
Az Amerika Kapitány: Polgárháború május 5-től kerül a magyar mozikba!
Tony Stark, az emberbarát, békefenntartó, és multi-milliárdos cégvezető, azaz a világot többször is megmentő Vasember elmerengve bámulja Washington városában az Amerikai Egyesült Államok legnagyobb elnökének tartott Abraham Lincoln emlékművét. Elgondolkodik az általa kimondott szavak tartalmán jelentőségén, igyekszik megérteni azokat az eseményeket, melyeken át kellett mennie, kezelnie kellett, megpróbálja átérezni azokat az időket, amikor több millió ember sorsa volt a kezében, és a meghozott döntések súlyát is. Egyszóval a fejlődésért vívott polgárháborúját. A politikai párhuzam nem véletlen Tony világával, és az amerikai történelem egyik legnagyobb eseményével kapcsolatban. A régmúltban, amikor egy meglehetősen erőszakos, és véres konfliktus egy nemzet egységességének megszületéséhez vezetett, két szomszédos oldal esett egymásnak. Barát a barát ellen, testvér a testvér ellen fogott fegyvert. Több mint száz év után hasonló események korbácsolják fel nemsokára a társadalmat. Sötét idők köszöntenek a Marvel univerzumra. A borús fellegek eddig sem kerülték el a Földet óvó hősök életét, jó néhány viszontagságon keresztül mentek, voltak olyan tragédiák, amik komplett csapatokat szakítottak szét, azonban, ami a bizonyos szuperhumán-regisztrációs törvény képében érkezik el, az mindennél nagyobb ellentéteket szül a világ megmentői között. A hősök hatalmas táború két részre szakad: akik a törvény mellett vannak, azok Vasember oldalán mennek csatába, hogy levadásszák azokat, akik nem értenek egyet a regisztrációval kapcsolatban. Egyesek etikátlannak tartják az egészet, mások pedig nem szeretnék, hogy a világ tudomást szerezzen a valódi kilétükről. A lényeg ugyanaz: számukra marad a menekülés, az állandó hajtóvadászat, a bujkálás, azok ellen, akik mellett egykor vállvetve harcoltak. Az amerikai kormány, és a S.H.I.E.L.D. ügynökség emberei egy szuperképességű egyént sem tűrnek meg, aki ellenszegül, akiket elkapnak, azokat bebörtönzik életük végéig, hacsak nem hajlandóak fejet hajtani az új törvény előtt. A lázadókat Amerika Kapitány vezeti, aki maga is üldözött vaddá válik az egész ország szemében – az ember, aki maga volt az Amerikai Egyesült Államok, a patriotizmus halhatatlan jelképe, most maga is harcolni kényszerül egy olyan eszme ellen, ami számára elfogadhatatlan. A hősök, akik egykor csapattársak, barátok, testvérek, sőt, családok voltak, most egymás ellen háborúznak, és ezek a csatározások, tragikus események mindkét oldal tagjait elevenen megrágják, majd kiköpik. Egyértelműen kijelenthető: ezek után most már valóban semmi nem lesz ugyanolyan, mint azelőtt.
A Polgárháború az utóbbi évek egyik, ha nem a legfontosabb Marvel-eseménye. Idén mozivásznon is összecsapnak a szuperhősök, az Amerika Kapitány: Polgárháborúban is hasonló okok miatt feszülnek egymásnak az egykor egymás mellett harcoló karakterek, ami könnyen lehet, hogy mozis fronton is a Marvel egyik legnagyobb durranása lehet – már ha a készítők jól keverték a lapjaikat. Azonban bármennyire is zseniális lesz a készülő adaptáció, az már látatlanul is megállapítható, hogy nem lesz olyan epikus, mint a képregényes alapja. A Polgárháború több mint két évig futott (a prológustól az epilógusig bezárólag), több tucat különböző címen keresztül, így hát, hogy a szuperhumán-regisztráció által okozott károkat olyan szinten mutathassák be, mint a rajzolt füzetekben, ezt egy két órás mozifilmben minden kétséget kizáróan lehetetlen vállalkozás. Sőt, a másik nagy kérdés, hogy vajon adaptáció esetében be e vállalnak olyan dolgokat, mint a képregényekben: ugyanis a Marvel legjobb írói, akit számtalan egyeztetés után írták párhuzamosan a sztorikat, nem voltak restek abban, hogy érzékeltessék azt, hogy ez a törvény milyen káros hatással van a szuperhősökre, a világra, a civilekre, avagy az egész társadalomra. Ugyan az kikerülhetetlen volt, hogy a történetfolyam között ne legyenek olyan sztorik, melyek vagy töltelék-eseményként szolgálnak, vagy önmagukban véve rosszak, de összességében elmondható, hogy a képregényírók egyik legnagyobbikának tartott Mark Millar, ha nem is egyedi, de jelentős ötletekkel frissítette fel a Marvel univerzumot, amikor az egész ötlet kipattant a fejéből. Nem csak ő tette hozzá a magáét a dologhoz, hanem olyan méltán elhíresült alkotók is, mint J. Michael Straczynski, Brian Michael Bendis, vagy Jeph Loeb (ha csak egy történetet kellene elolvasni a Polgárháborúból, akkor az övé legyen az!), a rajzolók pedig nem okoztak csalódást, amikor olyan epikus összecsapásokat kellett megjeleníteniük, amik leginkább az emberek felett álló istenek, vagy titánok összecsapásaihoz hasonlítható. A látvány természetesen a képregények modern generációjának bebetonozott képviselője, a legapróbb elemekig részletgazdag, színpompásan kivitelezett munka, a karakterábrázolás még akkor is a végletekig realisztikus, amikor zsúfolt tömegjeleneteket láthatunk, egymást csépelő hősöket, robbanásokat, az összkép igazából gyakorlatilag már egy hollywoodi mércével is több mint megfelelő.
Amit szerencsére (bár nem a legteljesebb pompájában) magyarul is olvashatunk. Mivel, mint fentebb említettem maga a háború eseményei több tucat különböző képregénysorozatban futottak, így természetesen mind egy szálig kiadni itthon lehetetlen, és minden bizonnyal rendkívül ostoba vállalkozás lett volna, viszont ennek köszönhetően sikerült összeválogatni a történetfolyam legjobb sztorijait, melyek tényleg maximálisan képe adnak a cselekményről, a hősökről, és a háború minden egyes fontos monumentumáról. A Marvel univerzum szinte összes karaktere képviselteti magát Amerika Kapitánytól kezdve a Fantasztikus Négyesen, Fenegyereken át egészen Pókemberig, utóbbinak a saját története jól lehet, kifejezetten erősen kapcsolódik a háború előszeléhez, és valóban kulcsfontosságú szereplő. A Csodálatos Pókember harmadik sorozata ugyan csak két számot élt meg (amilyen rossz volt a lapok minősége, most ugyanannyira horror áron lehet őket beszerezni), de úgy egy évvel később a Kingpin sikeresen folytatta a Pókember képregények kiadását (igaz már A Hihetetlen Pókember címen), és a hálószövő Polgárháborús kalandjait is megjelentették. A háború Peter Parker életében is hatalmas változás hoz, hamar egyértelművé válik, ő sem vonhatja ki magát a felelősségvállalás alól, és amikor a kamerák előtt, élő adásban önszántából fedi fel a kilétét (ez az ember, aki mindezidáig olyan erősen óvta igazi személyazonosságát), az valami hihetetlen katartikus élményt jelent magának az olvasónak is. Hát még a képregény szereplői számára. Azonban min a legtöbb háborúban, itt is előfordul, hogy útközben egyes tagok ráébrednek arra, hogy saját csapatuk eszméivel egyre kevésbé értenek egyet, ezért oldalt váltanak: nemegyszer előfordul itt is, mindkét csoport esetében. A magyarul is megjelent két Polgárháborús kötetben (stílszerűen [I]A háború kezdete[/I], és [I]A háború vége[/I] címmel) a legfontosabb, és legnélkülözhetetlenebb elemeket mutatják be az event-ből, miközben végigviszik az eredeti fősorozat mind a hét számát, kitérnek például a Fantasztikus Négyes szálára is. Őket sem hagyja hidegen a regisztrációs botrány, sőt: igazából az olvasása közben érti meg az ember, hogy ez a sztori mennyire erősen is érzékelteti azt a tényt, hogy ezekben a nehéz időszakokban az ellentétek komplett családokat, házasokat, barátokat, testvéreket szakítanak szét, és tesznek ellenségekké.
A Polgárháború tehát halálosan komolyan veszi magát, s miközben kedvenc hőseink sokszor kétoldalas pózolások közepette tetszelegnek, és a nagy zűrzavarban csépelik egymást, a képregény ügyesen körbejárja a szuperhős társadalom fogalmát is. Az izgalmas, és aprólékosan kidolgozott párbeszédek során nem egy érdekes dolog közül szemezgethetünk, érveket sorakoztatnak fel a törvény mellett is ugyanúgy, mint ellene, és a szuperképességű egyének ellenőrzése már jó ideje a levegőben van, a lángot végül egy balul sikerült, melldöngető érdekekből elkövetett (vagy legalábbis annak hívott) „hőstett” gyújtja be, ami több száz ártatlan civil, és gyerek életének vetett véget. Ugyanakkor nemcsak Amerika egyik nagy történelmi eseményével vonható párhuzamba a képregény. Maga a törvény bevezetése, és a hősök üldözése kísértetiesen emlékeztet az Egyesült Államok egyik sötét időszakára, az ’50-es évek kommunista paranoiától túlfűtött McCarthy-korszakra, csak itt a terrorizmus címkéjével megfogott emberek helyett jelmezes hősöket akarnak a törvény színe elé vezetni, és ott elítélni. Az öt Pókember-füzet inkább afféle kiegészítése az eseményeknek, a két kötet azonban magát a háborút mutatja be, annak nyers, és minden elsöprő stílusában. Az első felvonásban még a párbeszédek, és a magvas gondolatok dominálnak, a folytatás azonban, Hollywoodi akciófilmekhez hasonlóan tele van látványos összecsapásokkal, pózolásokkal, hatalmas pusztítással, amikoris már nem a szavak, és az értelmes kommunikáció számít, hanem hogy ki üt nagyobbat, és ki marad állva a végén. Itt persze kissé átmegy agyatlan csihi-puhiba az egész, és hagy egy kis kívánnivalót maga után az, hogy az addig aprólékosan, részletesen felépített történetet így fejezik be, ugyanakkor az eseménynek számos olyan következménye van, mely örökre megváltoztatja a Marvel univerzumot. Evidens tehát, hogy ezt az egészet, valami igazán ütős, és maradandó dologgal kell befejezni, ami itt meg is történik: a gyomorbavágó, hihetetlenül borongós hangulatú szomorú befejezés megteszi a maga hatását.
Ami egyben a Polgárháború epilógusaként szolgál. Ezt a Marvel+ című képregénysorozatban mutatják be, mely az egykori, ’90-es években futott Marvel Extra „szellemi öröksége”. A szériában különböző történeteket válogattak össze, más-más hősök főszereplésével. Az első két számban elvarrnak néhány háború okozta szálat, nevezetesen Vasember szemszögéből, akinek kétségekkel, és vívódásokkal teli gondolatait mutatják be. Természetesen mindezt a megfelelő drámaisággal, és rideg hangulattal párosítva. A Polgárháború minden idők egyik, ha nem a legfontosabb Marvel eseménye. Igazából, mint a legtöbb event-re, erre is igaz, hogy nem teljesen tökéletes, akadnak gyengébb történetek is, de összességében mindazok számára kihagyhatatlan, akik hónapról hónapra követik a szeretett képregényhősök kalandjait. A történetnek pedig itt még nincs vége, egyrészt a következmények még jó sokáig a levegőben lesznek, másrészt pedig egy újabb fenyegetés is felüti a fejét, ami arra sarkallja a kettészakadt hősök táborát, hogy újra egy csapatként harcoljanak.
Az Amerika Kapitány: Polgárháború május 5-től kerül a magyar mozikba!
