Jelenleg a képregényfilmek aranykorát éljük, ez nem is vitás. Sorra érkeznek a látványosabbnál látványosabb, izgalmas, hajmeresztő
akciókkal, és ikonikus karakterekkel teli mozik, melyek elég nagy része
nyújt valóban minőségi szórakozást, elrepítenek minket egy olyan
világba, ahol semmi sem lehetetlen, ahol a daliás hősök néha nagy
bukások árán, de végül mindig győzelmet aratnak a gonoszok felett, és
igazságot szolgáltatnak. Akár nagyban (gondolok itt a nyári
látványfilmekre), akár kicsiben (itt pedig a kisebb, ámde néha sokkal
komolyabb, és súlyosabb tévésorozatokra), de legtöbbször sikert sikerre
halmoznak – nem véletlenül. Közülük jelenleg a legkelendőbb, és
leghíresebb csapat a Bosszúállóknak nevezett kompánia, akik két
filmjükkel rekordokat döntöttek, producereket, színészeket, és
mindenféle filmes szakembert tettek híressé, nem utolsó sorban gazdaggá,
összességében pedig mára alig találni olyan embert, aki ne látta volna
ezeket az alkotásokat, vagy legalább ne ismerné őket. Ezen kívül pedig
egy tágabb réteggel is megismertették a filmek alapanyagául szolgáló
képregényeket, ami elég hosszú, több mint ötven esztendős múltra tekint
vissza. Pontosabban 1963-tól olvashatja a kalandra éhező közönség a
Bosszúállók történeteit, nyilván ez annak idején leginkább az amerikaiak
hobbija volt, így hát ennek köszönhetően a sorozat az eltelt évek során
megőrizte azt a jellemzőjét, hogy maga a szuperhőscsapat a tengerentúli
társadalom elhivatott hazafiasságát hivatott tükrözni. Ennél fogva
persze érthető volt az-az egyszerűség, és báj, ami körülvette a
sorozatot az elkövetkezendő évtizedekben, de ahogy maga a képregény
műfaja is egyre komolyabb lett az esztendők során, úgy éltek meg a
Bosszúállók is egyre komolyabb kalandokat, nagy horderejű tragédiákat,
mely során a havonta érkező képregények fokozatosan elkezdték levedleni
azt a nagyfokú patriotizmust, amit Amerika Kapitány, és csapata
képviselt. Idővel már az olyan komolyabb témák is előjöttek a rajzolt
füzetekben, mint a Bosszúállók szerepe, és a helye a világban, vagy a
szuperhős csapat, és az egész világra kiterjedő kémszervezet a
S.H.I.E.L.D. törékeny, hullámzó kapcsolata egymással. Dióhéjban: hideg
szelek kezdtek fújni a levegőben, és alig észrevehető, minden addiginál
sötétebb árnyak kezdtek vetülni a világ megmentésére szakosodott
bandára. Természetesen pont akkor, amikor a legkevésbé számítanak rá, és
pont úgy, hogy az megkérdőjelezze az összes pozitív (vagy annak
gondolt) cselekedetüket.
A méltán híres szuperhőscsapat a hazai megjelenést sem kerülhette el. Az 1993, és 1996 között futó Marvel Extra című sorozatban (ami a különböző Marvel hősök kalandjait – pl. Vasember, Fenegyerek, Fantasztikus Négyes – tartalmazta) rendre feltűntek. Majd miután, feltehetőleg az alacsony eladások miatt (a közönség ezt nem falta úgy, mint Pókembert, Batmant, vagy Supermant) megszűnt a széria, a Bosszú Angyalai – merthogy magyar fordításban így hívták, és még mind a mai napig így hívják őket – is hosszabb pihenőre mentek hazánkban. Aztán valamikor a 2000-es évek második felében ismét kezdett beindulni Magyarországon a képregénykiadás, igaz kissé más formában: havonta megjelenő füzetek helyett a kiadók a hosszabb, több számot magukba foglaló képregénykötetekben látták a jövőt. Hogy ez néhányuktól jó ötlet volt e vagy nem, az mára alaposan ki is derült, viszont 2007-ben az Angyalok visszatérése ebben a formában sikert aratott – és ez a Kingpin vállalat kiadásában mind a mai napig töretlennek mondható. Az első részként érkező Káoszt pontosan a fent említett sötét árnyak lengték körül. A történet szerint cudar idők járnak az Angyalokra, mikor már kezdene stabillá válni a Földbolygó helyzete, és mire már ők is maximálisan a világbéke szimbólumaként tetszeleghetnének, tragikus események sorozata szakítja szét az egymás mellett harcoló szuperhősök egységét. A Káosz egy legenda darabjaira hullása: az olvasók szemtanúi lehetnek a legendás csapat összeomlásának, és feloszlásának, vagyis egy eposzi tragédiába illő bukásnak, miután kis túlzással már gyakorlatilag semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt. A háttérben megbúvó rejtélyes ellenség szervezkedései a csapat morálját is szép lassan megmérgezik, mivel ez még talán számukra is egy újkeletű dolog: eddig csatáikat látható, és egyértelmű ellenfelekkel vívták, azonban ez az új fenyegetés gyakorlatilag mindenhol ott van, és akkor csap le rájuk, amikor a legkevésbé számítanak rá.
A méltán elismert író Brian Michael Bendis (többek között az itthon is megjelent Ultimate Spider-Man szerzője) mindig is arról volt népszerű, hogy történetei tele vannak különböző rejtélyekkel, és összeesküvésekkel. Ehhez hűen, amikor átvette a Bosszú Angyalainak sorozatát, egyből szét is zúzta a csapatot, hogy aztán az alapoktól kezdje újjáépíteni a kissé megfakult legendát (annak idején, azaz 2004-ben a Marvel univerzumnak szüksége volt egy alapos változtatásra), egy új széria formájában. Az első kötet mindazonáltal pontosan emiatt az új kezdet miatt bír kulcsfontossággal, és kötelező olvasmány a rajongóknak, főleg a jövőbeli dolgok maximális megértésének érdekében. A vég után pedig jött a kezdet, azaz az Új Bosszú Angyalai, melynek tagjait ismét csak egy váratlan esemény hozza össze. A másodikként megjelent Kitörés! című kötetben egy szigorúan őrzött földalatti fegyházból egy tömegnyi szuperbűnöző szökik meg, és nagyjuk szét is szóródik a nagyvilágban. Így a bolygónak ismét szüksége van az Angyalokra, erősítve azt a tényt, hogy bár rengeteg belső ellentét volt a csapat tagjai között, és létjogosultságuk is megkérdőjeleződött, végső soron mégiscsak szükség van rájuk, mert vannak olyan problémák, amiket csak ők, szervezetten, és együttműködve tudnak megoldani. A Marvel univerzum krémje képviselteti magát, és ahogy az események követik egymást, az új csoport is egyre jobban összerázódik, Vasemberrel, Amerika Kapitánnyal, Luke Cage-el, Pókemberrel, Póknővel, és nem utolsósorban Rozsomákkal együtt, akit úgy hiányzó láncszemként jellemeznek, aki képes olyanokat megtenni, amiket a többi tagok nem. Bendis egyébként érezhetően sötétebb medrekbe tereli a történeteket, és érezteti az olvasóval, hogy amit lát, az csupán egy nagyobb mértékű dolog apró részlete, és a szálak teljes kibogozása még várat magára. A Marvel világán belül ez a fajta rideg ábrázolásmód nem csak az X-Men képregények sajátja, az Angyalok időnként bőven rálicitálnak a mutánsok szerteágazó, és borzongató tónusaira.
A remek végeredményhez hozzájárultak még David Finch gyönyörű rajzai, aki látványos ütközetekkel, és a szuperhősös képregényekre jellemző heroikus pózolásokkal ragadj meg, és tartja életben az olvasó figyelmét. A tempó pedig egyre magasabb fordulatszámon pörög: nem ritkán egész oldalas képekkel sokkolják az olvasót, színpompás ábrázolásmódban, a cselekmény valósággal megelevenedik a képregénylapokon. Azonban Finch nem az egyedüli volt, aki az Új Angyalok kalandjait vetette papírra, rajta kívül többek közt még Sal Buscema, és Steve McNiven (Őrszem) próbálta még hozzáadni a magáét. Mindkettejük teljesítménye dicséretre méltó, ugyanakkor a rajzokat illetően például az Ezüst Szamurájban észrevehető volt a menet közbeni váltás: Frank Cho munkája sokkal letisztultabb, ezáltal sajnos egyszerűbb is lett, ami nem feltétlenül jelent minőségi ugrást, sőt. Az említett kötetben egyébként sem elsősorban az akció dominál, inkább a történet van középpontban, és a cselekményt jócskán megbonyolító csavarok, amiben több kérdést tesznek fel, mint ahányat megválaszolnak. Finch színvonalát nem tudta mindenki maradéktalanul megközelíteni (már azok közül, akik maguk is részt vettek a sorozat rajzolásában), mindazonáltal a legszebben ábrázolt kötet mégsem az ő nevéhez fűződik, hanem egy bizonyos Gabriele Dell’Otto-hoz. Az Új Titkos Háború valójában egy festett képregény, mely hihetetlenül valóságszerűen hat, de megőrzi azokat az elemeket, amik oly jellemzőek a műfajra. Az első hat kötet közül vitathatatlanul ez lett a legszebb. Emellett pedig maga a történetet is erősen belengi a szeptember 11 utáni paranoia. Makulátlan hősöket mocskolnak be (tudtukon kívül), terrorizmust megtorló, járulékos károkat okozó intézkedések – ezek mind könnyen rávetíthetőek a való világ bizonyos eseményeire.
Dell’Otto-n kívül még Mike Deodato volt képes minden kívánnivaló nélkül hozni a színvonalat, aki az Ellenhatásban kapcsolódott be, melyben több akció van, mint az összes addigi Bosszú Angyalai kötetben együttvéve. Egyben ez a Marvel univerzum egyik legsötétebb eseményének az előrevetítése is, hiszen itt már a levegőben van az a regisztrációs törvény, ami kedvenc hőseink összeugrásáért felelős. Igazából, ha mind az első hat kötetet, mind a további kiadványokat nézzük, akkor zokszó nélkül elmondható, hogy a Kingpin rendkívüli érzékkel választotta ki azokat a történeteket, melyek megragadják az olvasó figyelmét, és valóban nagy értéket képviselnek. Igaz, kis hazánkban még mindig erősen él az a sztereotípia, hogy a képregények csupán a gyerekeknek valóak, és egy bizonyos kor után már valósággal ciki ilyen dolgokat olvasni, viszont pont a Bosszú Angyalai az egyik sorozat, mely igyekszik megtörni ezeket a sztereotípiákat – a kiadó többi sorozatával egyetemben persze. Lassan, de biztosan talán össze is jön egyszer.
A cikkben szereplő kiadványok címei:
A Bosszú Angyalai: Káosz (2007)
Avengers #500-503 (2004)
Az Új Bosszú Angyalai: Kitörés! (2007)
The New Avengers #1-6 (2005)
Az Új Bosszú Angyalai: Őrszem (2008)
The New Avengers #7-10 (2005)
Az Új Bosszú Angyalai: Új Titkos Háború (2008)
Secret War #1-5 (2004-2005)
Az Új Bosszú Angyalai: Ezüst Szamuráj (2009)
The New Avengers #11-15 (2005-2006)
Az Új Bosszú Angyalai: Ellenhatás (2010)
The New Avengers #16-20 (2006)
A méltán híres szuperhőscsapat a hazai megjelenést sem kerülhette el. Az 1993, és 1996 között futó Marvel Extra című sorozatban (ami a különböző Marvel hősök kalandjait – pl. Vasember, Fenegyerek, Fantasztikus Négyes – tartalmazta) rendre feltűntek. Majd miután, feltehetőleg az alacsony eladások miatt (a közönség ezt nem falta úgy, mint Pókembert, Batmant, vagy Supermant) megszűnt a széria, a Bosszú Angyalai – merthogy magyar fordításban így hívták, és még mind a mai napig így hívják őket – is hosszabb pihenőre mentek hazánkban. Aztán valamikor a 2000-es évek második felében ismét kezdett beindulni Magyarországon a képregénykiadás, igaz kissé más formában: havonta megjelenő füzetek helyett a kiadók a hosszabb, több számot magukba foglaló képregénykötetekben látták a jövőt. Hogy ez néhányuktól jó ötlet volt e vagy nem, az mára alaposan ki is derült, viszont 2007-ben az Angyalok visszatérése ebben a formában sikert aratott – és ez a Kingpin vállalat kiadásában mind a mai napig töretlennek mondható. Az első részként érkező Káoszt pontosan a fent említett sötét árnyak lengték körül. A történet szerint cudar idők járnak az Angyalokra, mikor már kezdene stabillá válni a Földbolygó helyzete, és mire már ők is maximálisan a világbéke szimbólumaként tetszeleghetnének, tragikus események sorozata szakítja szét az egymás mellett harcoló szuperhősök egységét. A Káosz egy legenda darabjaira hullása: az olvasók szemtanúi lehetnek a legendás csapat összeomlásának, és feloszlásának, vagyis egy eposzi tragédiába illő bukásnak, miután kis túlzással már gyakorlatilag semmi sem lesz ugyanolyan, mint volt. A háttérben megbúvó rejtélyes ellenség szervezkedései a csapat morálját is szép lassan megmérgezik, mivel ez még talán számukra is egy újkeletű dolog: eddig csatáikat látható, és egyértelmű ellenfelekkel vívták, azonban ez az új fenyegetés gyakorlatilag mindenhol ott van, és akkor csap le rájuk, amikor a legkevésbé számítanak rá.
A méltán elismert író Brian Michael Bendis (többek között az itthon is megjelent Ultimate Spider-Man szerzője) mindig is arról volt népszerű, hogy történetei tele vannak különböző rejtélyekkel, és összeesküvésekkel. Ehhez hűen, amikor átvette a Bosszú Angyalainak sorozatát, egyből szét is zúzta a csapatot, hogy aztán az alapoktól kezdje újjáépíteni a kissé megfakult legendát (annak idején, azaz 2004-ben a Marvel univerzumnak szüksége volt egy alapos változtatásra), egy új széria formájában. Az első kötet mindazonáltal pontosan emiatt az új kezdet miatt bír kulcsfontossággal, és kötelező olvasmány a rajongóknak, főleg a jövőbeli dolgok maximális megértésének érdekében. A vég után pedig jött a kezdet, azaz az Új Bosszú Angyalai, melynek tagjait ismét csak egy váratlan esemény hozza össze. A másodikként megjelent Kitörés! című kötetben egy szigorúan őrzött földalatti fegyházból egy tömegnyi szuperbűnöző szökik meg, és nagyjuk szét is szóródik a nagyvilágban. Így a bolygónak ismét szüksége van az Angyalokra, erősítve azt a tényt, hogy bár rengeteg belső ellentét volt a csapat tagjai között, és létjogosultságuk is megkérdőjeleződött, végső soron mégiscsak szükség van rájuk, mert vannak olyan problémák, amiket csak ők, szervezetten, és együttműködve tudnak megoldani. A Marvel univerzum krémje képviselteti magát, és ahogy az események követik egymást, az új csoport is egyre jobban összerázódik, Vasemberrel, Amerika Kapitánnyal, Luke Cage-el, Pókemberrel, Póknővel, és nem utolsósorban Rozsomákkal együtt, akit úgy hiányzó láncszemként jellemeznek, aki képes olyanokat megtenni, amiket a többi tagok nem. Bendis egyébként érezhetően sötétebb medrekbe tereli a történeteket, és érezteti az olvasóval, hogy amit lát, az csupán egy nagyobb mértékű dolog apró részlete, és a szálak teljes kibogozása még várat magára. A Marvel világán belül ez a fajta rideg ábrázolásmód nem csak az X-Men képregények sajátja, az Angyalok időnként bőven rálicitálnak a mutánsok szerteágazó, és borzongató tónusaira.
A remek végeredményhez hozzájárultak még David Finch gyönyörű rajzai, aki látványos ütközetekkel, és a szuperhősös képregényekre jellemző heroikus pózolásokkal ragadj meg, és tartja életben az olvasó figyelmét. A tempó pedig egyre magasabb fordulatszámon pörög: nem ritkán egész oldalas képekkel sokkolják az olvasót, színpompás ábrázolásmódban, a cselekmény valósággal megelevenedik a képregénylapokon. Azonban Finch nem az egyedüli volt, aki az Új Angyalok kalandjait vetette papírra, rajta kívül többek közt még Sal Buscema, és Steve McNiven (Őrszem) próbálta még hozzáadni a magáét. Mindkettejük teljesítménye dicséretre méltó, ugyanakkor a rajzokat illetően például az Ezüst Szamurájban észrevehető volt a menet közbeni váltás: Frank Cho munkája sokkal letisztultabb, ezáltal sajnos egyszerűbb is lett, ami nem feltétlenül jelent minőségi ugrást, sőt. Az említett kötetben egyébként sem elsősorban az akció dominál, inkább a történet van középpontban, és a cselekményt jócskán megbonyolító csavarok, amiben több kérdést tesznek fel, mint ahányat megválaszolnak. Finch színvonalát nem tudta mindenki maradéktalanul megközelíteni (már azok közül, akik maguk is részt vettek a sorozat rajzolásában), mindazonáltal a legszebben ábrázolt kötet mégsem az ő nevéhez fűződik, hanem egy bizonyos Gabriele Dell’Otto-hoz. Az Új Titkos Háború valójában egy festett képregény, mely hihetetlenül valóságszerűen hat, de megőrzi azokat az elemeket, amik oly jellemzőek a műfajra. Az első hat kötet közül vitathatatlanul ez lett a legszebb. Emellett pedig maga a történetet is erősen belengi a szeptember 11 utáni paranoia. Makulátlan hősöket mocskolnak be (tudtukon kívül), terrorizmust megtorló, járulékos károkat okozó intézkedések – ezek mind könnyen rávetíthetőek a való világ bizonyos eseményeire.
Dell’Otto-n kívül még Mike Deodato volt képes minden kívánnivaló nélkül hozni a színvonalat, aki az Ellenhatásban kapcsolódott be, melyben több akció van, mint az összes addigi Bosszú Angyalai kötetben együttvéve. Egyben ez a Marvel univerzum egyik legsötétebb eseményének az előrevetítése is, hiszen itt már a levegőben van az a regisztrációs törvény, ami kedvenc hőseink összeugrásáért felelős. Igazából, ha mind az első hat kötetet, mind a további kiadványokat nézzük, akkor zokszó nélkül elmondható, hogy a Kingpin rendkívüli érzékkel választotta ki azokat a történeteket, melyek megragadják az olvasó figyelmét, és valóban nagy értéket képviselnek. Igaz, kis hazánkban még mindig erősen él az a sztereotípia, hogy a képregények csupán a gyerekeknek valóak, és egy bizonyos kor után már valósággal ciki ilyen dolgokat olvasni, viszont pont a Bosszú Angyalai az egyik sorozat, mely igyekszik megtörni ezeket a sztereotípiákat – a kiadó többi sorozatával egyetemben persze. Lassan, de biztosan talán össze is jön egyszer.
A cikkben szereplő kiadványok címei:
A Bosszú Angyalai: Káosz (2007)
Avengers #500-503 (2004)
Az Új Bosszú Angyalai: Kitörés! (2007)
The New Avengers #1-6 (2005)
Az Új Bosszú Angyalai: Őrszem (2008)
The New Avengers #7-10 (2005)
Az Új Bosszú Angyalai: Új Titkos Háború (2008)
Secret War #1-5 (2004-2005)
Az Új Bosszú Angyalai: Ezüst Szamuráj (2009)
The New Avengers #11-15 (2005-2006)
Az Új Bosszú Angyalai: Ellenhatás (2010)
The New Avengers #16-20 (2006)
