Geekz, képregény
A Polgárháború után
Geekz, képregény
Egy új kor hajnala.
Az Új Bosszú Angyalai: Forradalom (2012)
The New Avengers #27-32 (2007)    

A Polgárháború, és Amerika Kapitány tragikus halála után a szuperhősök csapata két részre oszlott. Akik beadták a derekukat a regisztrációs törvénynek, azok Tony Stark, azaz a Vasember alá tartoznak, Ms. Marvel, Darázs, Fekete Özvegy, Őrszem, és az eredeti tagok segítségével folyatják a Bosszú Angyalai a világ megmentését. Akik pedig továbbra is ellenállnak, megalakították a Titkos Angyalok nevű csapatot, melynek tagjai Luke Cage, Pókember, Vasököl, Dr. Strange, Rozsomák, és Sólyomszem. Bár ők is az emberek megóvásán fáradoznak, mivel nem hajtottak fejet a törvény előtt, menekülniük, és bujkálniuk kell. Nem sokáig maradhatnak rejtve viszont, mert egyik régi ismerősük, Ronin veszélybe kerül Japánban, és a csapat úgy dönt (főleg a néha Kapitány emlékének tiszteletben tartása miatt), hogy a megmentésére indul. A Távol-Keleten a Kéz nevű bűnszervezettel, és új vezetőjükkel, Elektrával találják szembe magukat, és ahogy az lenni szokott, a harc elkerülhetetlen. Ám ennek az eseménynek több olyan váratlan fordulata is lesz, ami sokkal nagyobb aggodalomra is okot ad.  

A Forradalom hozza a megszokott, makulátlan minőségű színvonalat, ugyanazt a borongós, baljós, felnőttesebb megközelítést követi, mint az előző részek. A háború jelentősen megtépázta a szuperhős társadalmat, bár a kedélyek valamennyire lecsillapodtak, még mindig egykori barátok indulnak egykori barátok ellen. Alighogy véget ért az egész nagy konfliktus, és már a levegőben van egy új – jobban mondva, nem is annyira új az a fenyegetés, mint ahogy az a kezdeti találhatásokból is kilátszik. A kötetben rengeteg dolgot megtudunk még a Polgárháborúról, ugyanakkor felvezetésként szolgál a következő nagy esemény felé is. Ahogy az már korábban is jellemző volt a sorozatra, és ahogy az lenni szokott, megint összekeveredtek az idősíkok. Nem lineárisan halad, időközönként átvált egy korábbi, majd egy későbbi eseményre. A legváratlanabb pillanatokban dobja bele az olvasót teljesen más történéseknek a közepébe. Igazából csak a kötet végén áll össze úgy istenigazából a történet: azaz tipikus Bendis az egész. A Marvel egyik legjobb írója, a gyakori idősík váltásokon kívül a humort, a töménytelen izgalmat, és az akciót (ami nagyrészt látványos, egész oldalas tömegverekedésekben merül ki) is két marékkal szórja. A rajzolóval, Leinil Yu-val remek párost alkotnak, a kétsíkú történetvezetés éles kontrasztokat, és dinamikus jeleneteket eredményezett. A sötét tónusú képei remekül illenek a sztori hangulatához, Yu irka-firkás stílusa ura tud lenni, de az anatómiai pontossággal elkövetett rajzoknak hála, remek egységes egészet alkotnak. Igaz, hiányoznak David Finch, vagy Mike Deodato művészibb rajzai, azonban Yu sem okoz csalódást. Ráadásul az Ezüst Szamuráj című kötet után újra Japánba látogathatunk el, ami mindig garantálja a különleges, semmivel sem összehasonlítható hangulatot. És még nindzsák is vannak benne!  

A Forradalom egyrészt remekül folytatja a sorozatot. Úgy üdvözölhetjük a jól ismert csapatot (igaz már más, és kissé megkurtított formában), akik bár esetlenek, de kitartóak is, nem lehet őket nem szeretni, és izgulni értük. Másrészt a kötet már egy teljesen új világ hírnöke, ahol a hősök nem csak két részre szakadtak, de bizalmatlanok, és kiszolgáltatottak is. Hogy ezután mi lesz, azt nehéz megjósolni: újabb ellentétek, újabb csaták, még több bizalomvesztés, és tragikus fordulat? Valószínűleg. És talán ezúttal mindennél jobban félthetjük szeretett hőseinket.  


Marvel+ #3-4 (2012)
The Mighty Avengers #8-11 (2008)  
   
A Forradalom mintegy közvetlen folytatásául szolgál a Marvel+ sorozat két száma, mely eredetileg a The Mighty Avengers című szériából válogat, és szintén megmutatja, hogy a Polgárháború utáni állapotok közepette máris fellebbent az olvasók előtt a következő ominózus Marvel event. A képregének írója szintén Brian Michael Bendis, aki (nem meglepő módon) a saját agyából kipattant eseményfolyamot végig önmaga szereti koordinálni. Az öt részes történet igazából csak nagyvonalakban tér ki a várható jövőbeli dolgokra, mégiscsak egy mellék-sorozatról beszélünk, és nem a ő Bosszú Angyalai képregényről, így tehát azt a fajta csapatot, amit Tony Star vezet, teljesen más, váratlan teendők kötik le. New Yorkot hirtelen idegen szimbióták lepik el, akik a civil lakosságra telepednek, dühöngő szörnyetegekké változtatva őket. Vasemberék kénytelenek félretenni a jelenlegi problémákat, hogy megoldják a helyzetet. Nagyjából ez is történik a sztoriban: töménytelen akció, hősi pózolás, zsúfolt tömegbunyók, hozzá pedig értelemszerűen a szokásos ütős, avagy humoros beszólások.  

Vizuális szempontból kifogástalan a minőség. Bendis egyik kedvenc rajzolójával, Mark Bagley-val szövetkezett ismét, akivel a magyarul is megjelent Ultimate Spider-Man sorozatot is együtt vitték több mint száz számon keresztül Emellett évekig olt az Amazing Spider-Man rajzolója is, vita nélkül az egyik legjobb időszak volt az a sorozat történelmében. Látványban ismét csodás az egész. Bagley-t amúgyis arról ismerik, hogy míg másoknak lassabban megy a munka, ő napok-hete alatt rajzol meg oldalakat, és ez szerencsére egyáltalán nem megy a minőség rovására. Idővel fény derül a támadás mögött álló egyén kilétére is, ami után Vasember, Dr. Doom, és Őrszem egy időutazás során visszarepülnek a múltba. Ez a képregény úgy oldja meg, hogy az ábrázolási stílus olyan, mint a ’70-es, ’80-as évek alkotásiban. Sőt mi több, minden más is. Hihetetlenül jópofa, és szórakoztató nosztalgia-utazás, ahogy az egész rész teljesen a múltat idézi. Színesebb rajzok, egyszerűbb ábrázolások, még a gondolatbuborékokat is visszahozták. A korszakhoz igazított, keretes narrálásról már nem is beszélve. Külön érdekesség, hogy mivel nem csak két idősíkot látogatunk meg, de egy harmadika is, amit már a vendégszereplő, Marko Djurdjevic rajzolt, középkori stílusnak megfelelően.      

És itt be is fejeződött a Bosszú Angyalainak közlése a Marvel+-ban, jó időre. Mivel egy olyan sorozatról van szó, melyben mindig különböző, egymástól sokszor nem kicsit eltérő történeteket válogatnak össze, és önálló kötetekben egyébként is fut a The New Avengers képregényszéria, minden bizonnyal ésszerűbb döntésnek bizonyult elkanyarodni a bosszúálló szuperhős-csapattól.


A Hihetetlen Pókember #4-6 (2012)
The Sensational Spider-Man #23-28 (2006)  
    
Az előbb tárgyalt kiadványok mellett ez a képregény úgymond a kakukktojás. A Hihetetlen Pókember című sorozat első három száma a Polgárháború kiegészítéseként szolgált, annak tragikus befejezésével, azonban a  széria nem azt a történetet folytatja, hanem helyette visszaugrunk egy kicsit a múltba. Hogy ennek mi volt a legfőbb oka? Egyszerűen annyi, hogy míg a Semic-nél (mely kiadó pontosan a harmadik Pókember-sorozat második száma után szűnt meg) megszakítások nélkül közölték volna le a Polgárháborús, és az azt követő történeteket, a Kingpinnél lehetőség volt kicsit visszakanyarodni, és más érdekes sztorikat is bemutatni a hálószövő életéből, amik még a háborús konfliktus elején, és közben játszódnak. Hogy ez hasznos volt e, vagy időpazarlás, nos, az eléggé összetett kérdés, és a válasz sem egyszerűbb. A három képregény eredetileg a Sensational Spider-Man című sorozatban jelent meg, így az írói feladatokat teljesen más végezte, egy bizonyos Robert Aguirre-Sacasa vetette papírra. Mind a történet szellemisége, mind a rajzstílus szokatlan a figurától (attól függetlenül, hogy nemegyszer rendelkezett már ilyen fajta stílussal korábban Pókember-sztori), már-már J.M. DeMatteis emléke rémlik fel az oldalak olvasása közben.   New Yorkban különös erőszakhullám lesz úrrá. Az állatkert lakói váratlanul megvadulnak, és egymást mészárolják le, majd később a város lakossága között is egyre gyakrabban fordulnak elő erőszakos megnyilvánulások.  Valami van a levegőben, és ha valaki nem néz utána, akkor rövid időn belül szép kis csetepaté lesz az emberek, és vadállatok között is. Nincs más hátra, Pókember felhúzza a göncét, és nekiindul, hogy immár sokadszorra megmentse a napot.

A „Vadállat” címre keresztelt történet valójában akár egy krimi-sztoriként is funkcionálhatna, szépen lassan szórja el az információkat, nyomokat, és utalásokat, majd a végére megkapjuk az apró darabokból összerakott puzzle rejtvény megoldását. Sacasa, a fő-sorozat akkori írójával, J.M. Straczynski-vel ellentétben nem fektet akkora hangsúlyt a belső monológokra, inkább a harmadik személyben történő narrálásra fókuszál. Bár a történettel kapcsolatban ma már rendesen elhasznált sablonokról beszélhetünk, mégis sikerült a számtalanszor bemutatott, és unalomig ismert szereplőket friss színben feltüntetni. A kissé groteszk, és horrorfilmekbe illő atmoszférához remekül illenek Angel Medina (Magyarországon itt mutatkozott be először a hazai olvasóknak) elborult rajzai. Ron Garney után eléggé éles váltás, de a sztori atmoszférájához a végletekig hű, és szerves részét is képzi a történetnek. Egyesek Todd McFarlane-hez hasonlítják a borús grafikai megoldásokat – érdemes megjegyezni, hogy Medina elég sok Spawn számot rajzolt, mielőtt váltott volna Pókemberre.      

Kicsit feleslegesnek tűnik ez a kitérő a következő nagy Pókember-sztori előtt (és ezután lesz még egy ilyen mellékvágány), viszont maga a történet érdekes (kliséi ellenére), látványban pedig gyönyörű. Ki lehetett volna hagyni, az az igazság, hogy nem sokat vesztettek volna vele az olvasók, de mégiscsak egy olyan történet, ami végtére is nem okoz csalódást, és elfér két nagy Pók-esemény között.

.





Következik Pókember: Maszk nélkül...
DVD / Blu-ray filmek olcsón
Kritikák
Űrdongó
A Transformers-film, amire vártál - majdnem.
Alita: A harc angyala
A CGI-szem a lélek tükre.
Friss kritikák
Pókember: Idegenben (Spider-Man: Far from Home)
Európai vakáció.
Men in Black - Sötét zsaruk a Föld körül (Men in Black International)
Ezek a zsaruk tényleg sötétek!
Csernobil (Chernobyl)
A szovjet módszer gazdaságosabb.
Aladdin
Egy nem annyira új élmény...
Halloween H20 - Húsz évvel később (Halloween H20: 20 Years Later)
Vérszegény osztálytalálkozó.