Geekz, képregény
Pókember: Maszk nélkül
Geekz, képregény
A nagy döntések nagy felelősséggel járnak.
A Polgárháború sztorivonal alighanem egyik legfontosabb szereplője Pókember volt. A regisztrációs törvény meghozása, és az azzal járó következmények a Marvel univerzum majdnem minden szuperhősének életére kihatottak, de kevés karakter bírt rá olyan befolyással, mint a barátságos, és közkedvelt hálószövő. Illetve mostmár Peter Parker is egyszemélyben – a világ számára is. Pókember azzal, hogy kamerák előtt, az egész bolygó szeme láttára rántotta le az álarcát, és lelebbentette a fátylat valódi kilétéről, amit hosszú éveken át oly erősen óvott, példamutató jelleggel szolgált azok számára, akik esetlek féltek a törvénytől, vagy ellene voltak. Pókember (avagy mostmár a világ lakosainak Peter Parker) a regisztrációs tervezet egyik eszköze volt. Tony Stark eszköze. Sokak számára lehet, hogy fájdalmas kimondani, és talán az irányításmániás milliárdos sem lelte örömét abban, hogy saját kezével lengeti a hálót pókkal együtt, de lényegében Peer Parker propaganda-titulusát kár is vitatni. Természetesen, attól függetlenül, hogy az események közepette egyre jobban elmérgesedett a helyzet a hősök között, ami háborúhoz vezetett, ezek mellett Pókember életében is számos dolog történt, aminek kevés köze van a regisztrációs törvényhez, inkább ahhoz, hogy Peter Parker összes ismerőse, minden barátja, barátnője értesült a nagy igazságról – már azok, akik addig nem tudták volna. És voltak ilyenek is bőven. Pókember kilétének felfedése tehát elég nagy port kavart mind a köz, mind a magánéletében, és sajnos, amire előzetesen számítani lehetett ezzel kapcsolatban, az meg is történt. Hősünkre mozgalmas, és harcokkal teli időszak vár, aminek csak egyetlen következtetése lehet: az, hogy a világ megtudta, hogy Peter Parker a Pókember, több káros következménnyel járt, mint hasznossal.  



Amíg az Amazing Spider-Man sorozat ebben az időszakban a nagy dolgokkal volt elfoglalva (avagy Pókember Polgárháborúban betöltött szerepével), addig a Sensational Spider-Man, és a Friendly Neighborhood Spider-Man sokkal hétköznapibb szemszögből ragadja meg ezt az eseményt. Leginkább abból a szempontból, hogy Pókember környezete miként reagál annak Polgárháborúban betöltött szerepére, na meg arra a tényre, hogy a maszk alatt Peter Parker bújik meg. A nyilvánosság persze a gonosztevők figyelmét is felkelti, akik ezek után összefognak, hogy együtt végezzenek a falmászóval, illetőleg megkeserítsék a hozzá közel álló emberek életét. Ez az eseményszakasz több részre osztható fel, és összességében tényleg kellőképp sikerül érzékeltetni, és képet adni arról, hogy Pókember élete mennyire megváltozott a történések miatt, és hogy milyen utóhatással kell szembenéznie ennek köszönhetően. A Sensational sorozat eredetileg is keményebb hangvételű, és sötétebb tónusú sztorik közlésére volt hivatott, és Robert Aguirre-Sacasa (az ez előtt megjelent Vadállat című történet írója) a szériához hűen a kellő hangvétellel mutatta be Peter életének a felfordulását a képregény lapjain. Sacasa nem hazudtolja meg korábbi munkáit, továbbra is vagy klasszikus, vagy régen elfeledett ellenfelekkel dolgozik, feltűnik a Kaméleon, az Olvasztár, a Madárijesztő (Pókunk még el is süt egy vele kapcsolatos jópofa viccet), és a Lidérc is, utóbbi a magyar olvasóknak Füsti Willy-ként lehet ismerős – nemhiába, régen is tudtak a fordítók. Mindegyikük Peter fejére pályázik, szóval neki sem lesz könnyű dolga. Azonban Sacasa történeteinek másik aspektusa Peter rokonairól, és barátairól szól.  



A sorozat nagyban foglalkozik Mary Jane, May néni, és Felicia Hardy, azaz a Fekete Macska szerepével is, igencsak mélyen, és hangsúlyosan. Az ő életük is fenekestül felfordul, Peter felelése egy kósza pillanatra még el is bizonytalanodik érzéseivel, és férje életében játszott szerepével kapcsolatban, May visszaemlékszik a régi időkre, a múltat, és jelent összemosva, párhuzamba állítva ezzel, Felicia-ban pedig elfojtott érzelmek történek elő, sértettséggel, és féltékenységgel együtt. Amíg Sacasa a klasszikus főellenségek, és a női mellékszereplők szálát boncolgatja, Peter David inkább az iskolai közegre fókuszál. Saját sorozatában, a Friendly Neighborhood Spider-Man-ben könnyedebb hangvételt alkalmaz, és a történet szellemiségéhez mérten karikaturisztikusak a rajzok is. David a tőle megszokott humorral viszonyul a helyzethez, emellett tovább árnyalja mind a karaktereket, mind az eseményeket, és olyan témákról sem feledkezik meg, mint a szociális kiszolgáltatottság, és a szenzációhajhászás. Olyan szuperbűnözők bevonásával, mint Mysterio, és a Keselyű, utóbbit kifejezetten érdekesen ábrázolja. Mélységet ad a karakternek, ennyi idő, és megannyi szereplés után dicséretes, hogy egy ilyen régi szereplő jellemébe is sikerült új, érdekes dolgokat vinni.  

A Maszk nélkül sztori-folyam remekül kiegészíti a fő sorozatot. Nemcsak amolyan érdekes melléktörténetként funkcionál, hanem valóban fontos része Pókember krónikájának. Jól működik, hogy komoly, és könnyed sztorik váltják egymást, kiegészítésnek tökéletes, és a java még csak ezután jön. Ugyanis, ahogy a külföldi, úgy a magyar kiadás is a következő nagy Pók-eseményt kezdte el közölni innentől, ami közvetlen folytatása Peter Polgárháborús kalandjainak. 

A cikkben szereplő kiadványok címe:

A Hihetetlen Pókember #7-12 (2013)
The Sensational Spider-Man #29-32 (2006)
Friendly Neighborhood Spider-Man #11-16 (2006-2007)

Kritikák
Volt egyszer egy... Hollywood
Hollywoodi (rém)álom.
Halálos iramban: Hobbs & Shaw
A macsó kopasz bácsik visszatértek.
Akciók / kedvezményes ajánlatok
Friss kritikák
A platform (El hoyo)
A vertikális kapitalizmus elembertelenítő hatásai.
Tyler Rake: A kimenekítés (Extraction)
Thor végre megtalálta Noobmastert.
Bloodshot
Vérgagyi Vérlövés? Majdnem.
Úriemberek (The Gentlemen)
Az igazi gengszterek tényleg öltönyt viselnek.
Ragadozó madarak (és egy bizonyos Harley Quinn csudasztikus felszabadulása) (Birds of Prey (and the Fantabulous Emancipation of One Harley Quinn))
Erős Nők, Akiknek Nincs Szükségük Férfiakra!