A Polgárháború sztorivonal alighanem egyik legfontosabb szereplője Pókember volt. A regisztrációs törvény meghozása, és az azzal járó következmények a Marvel univerzum majdnem minden szuperhősének életére kihatottak, de kevés karakter bírt rá olyan befolyással, mint a barátságos, és közkedvelt hálószövő. Illetve mostmár Peter Parker is egyszemélyben – a világ számára is. Pókember azzal, hogy kamerák előtt, az egész bolygó szeme láttára rántotta le az álarcát, és lelebbentette a fátylat valódi kilétéről, amit hosszú éveken át oly erősen óvott, példamutató jelleggel szolgált azok számára, akik esetlek féltek a törvénytől, vagy ellene voltak. Pókember (avagy mostmár a világ lakosainak Peter Parker) a regisztrációs tervezet egyik eszköze volt. Tony Stark eszköze. Sokak számára lehet, hogy fájdalmas kimondani, és talán az irányításmániás milliárdos sem lelte örömét abban, hogy saját kezével lengeti a hálót pókkal együtt, de lényegében Peer Parker propaganda-titulusát kár is vitatni. Természetesen, attól függetlenül, hogy az események közepette egyre jobban elmérgesedett a helyzet a hősök között, ami háborúhoz vezetett, ezek mellett Pókember életében is számos dolog történt, aminek kevés köze van a regisztrációs törvényhez, inkább ahhoz, hogy Peter Parker összes ismerőse, minden barátja, barátnője értesült a nagy igazságról – már azok, akik addig nem tudták volna. És voltak ilyenek is bőven. Pókember kilétének felfedése tehát elég nagy port kavart mind a köz, mind a magánéletében, és sajnos, amire előzetesen számítani lehetett ezzel kapcsolatban, az meg is történt. Hősünkre mozgalmas, és harcokkal teli időszak vár, aminek csak egyetlen következtetése lehet: az, hogy a világ megtudta, hogy Peter Parker a Pókember, több káros következménnyel járt, mint hasznossal.  



Amíg az Amazing Spider-Man sorozat ebben az időszakban a nagy dolgokkal volt elfoglalva (avagy Pókember Polgárháborúban betöltött szerepével), addig a Sensational Spider-Man, és a Friendly Neighborhood Spider-Man sokkal hétköznapibb szemszögből ragadja meg ezt az eseményt. Leginkább abból a szempontból, hogy Pókember környezete miként reagál annak Polgárháborúban betöltött szerepére, na meg arra a tényre, hogy a maszk alatt Peter Parker bújik meg. A nyilvánosság persze a gonosztevők figyelmét is felkelti, akik ezek után összefognak, hogy együtt végezzenek a falmászóval, illetőleg megkeserítsék a hozzá közel álló emberek életét. Ez az eseményszakasz több részre osztható fel, és összességében tényleg kellőképp sikerül érzékeltetni, és képet adni arról, hogy Pókember élete mennyire megváltozott a történések miatt, és hogy milyen utóhatással kell szembenéznie ennek köszönhetően. A Sensational sorozat eredetileg is keményebb hangvételű, és sötétebb tónusú sztorik közlésére volt hivatott, és Robert Aguirre-Sacasa (az ez előtt megjelent Vadállat című történet írója) a szériához hűen a kellő hangvétellel mutatta be Peter életének a felfordulását a képregény lapjain. Sacasa nem hazudtolja meg korábbi munkáit, továbbra is vagy klasszikus, vagy régen elfeledett ellenfelekkel dolgozik, feltűnik a Kaméleon, az Olvasztár, a Madárijesztő (Pókunk még el is süt egy vele kapcsolatos jópofa viccet), és a Lidérc is, utóbbi a magyar olvasóknak Füsti Willy-ként lehet ismerős – nemhiába, régen is tudtak a fordítók. Mindegyikük Peter fejére pályázik, szóval neki sem lesz könnyű dolga. Azonban Sacasa történeteinek másik aspektusa Peter rokonairól, és barátairól szól.  



A sorozat nagyban foglalkozik Mary Jane, May néni, és Felicia Hardy, azaz a Fekete Macska szerepével is, igencsak mélyen, és hangsúlyosan. Az ő életük is fenekestül felfordul, Peter felelése egy kósza pillanatra még el is bizonytalanodik érzéseivel, és férje életében játszott szerepével kapcsolatban, May visszaemlékszik a régi időkre, a múltat, és jelent összemosva, párhuzamba állítva ezzel, Felicia-ban pedig elfojtott érzelmek történek elő, sértettséggel, és féltékenységgel együtt. Amíg Sacasa a klasszikus főellenségek, és a női mellékszereplők szálát boncolgatja, Peter David inkább az iskolai közegre fókuszál. Saját sorozatában, a Friendly Neighborhood Spider-Man-ben könnyedebb hangvételt alkalmaz, és a történet szellemiségéhez mérten karikaturisztikusak a rajzok is. David a tőle megszokott humorral viszonyul a helyzethez, emellett tovább árnyalja mind a karaktereket, mind az eseményeket, és olyan témákról sem feledkezik meg, mint a szociális kiszolgáltatottság, és a szenzációhajhászás. Olyan szuperbűnözők bevonásával, mint Mysterio, és a Keselyű, utóbbit kifejezetten érdekesen ábrázolja. Mélységet ad a karakternek, ennyi idő, és megannyi szereplés után dicséretes, hogy egy ilyen régi szereplő jellemébe is sikerült új, érdekes dolgokat vinni.  

A Maszk nélkül sztori-folyam remekül kiegészíti a fő sorozatot. Nemcsak amolyan érdekes melléktörténetként funkcionál, hanem valóban fontos része Pókember krónikájának. Jól működik, hogy komoly, és könnyed sztorik váltják egymást, kiegészítésnek tökéletes, és a java még csak ezután jön. Ugyanis, ahogy a külföldi, úgy a magyar kiadás is a következő nagy Pók-eseményt kezdte el közölni innentől, ami közvetlen folytatása Peter Polgárháborús kalandjainak.