Mint ahogyan a legtöbb képregényhős, úgy a nagy zöld ember is hosszú múltra tekinthet vissza. A rajzoló Jack Kirby, és úgy a fél Marvel univerzum
szülőatyja, Stan Lee (ha nem tudod ki ő, akkor semmi keresnivalód nincs itt)
fejéből pattant ki, még 1962-ben. Az alap a klasszikus, és jól ismert Dr.
Jekyll, és Mr. Hyde mítosz volt, megfűszerezve a ’60-as évek atomkorszakával.
Egy egész világ rettegett a Harmadik világháború lehetséges eljövetelétől, az embereken
(nyugati, és keleti oldalon egyaránt) egyre jobban úrrá lett paranoia, a
kiszolgáltatottság, és a tehetetlenség érzése, Lee, és Kirby ezekkel a témákat
próbálta összesűríteni, amikor megalkották ezt az izmoktól duzzadó,
fékezhetetlen vadállatot. A Hulk szereplésével készült első sorozat csak hat
számít tartott, de később a Tales to Astonish antológiában helyet
szorított neki a Marvel az olvasói levelek hatására. Idővel persze megkapta a
saját szériáját, azonban valami mégsem klappolt teljesen a figura háza táján. Egy
karaktert, aki átváltozott formájában nem más, mint egy fékezhetetlen
szörnyeteg, aki csak zúz, és rombol, igencsak nehéz érdekessé tenni, és kreatív
ötletekkel előállni vele kapcsolatban. Nem mintha nem próbálták volna már meg
egy páran. Törekvés ugyan volt arra, hogy árnyalják a képet, a legtöbben inkább
Bruce Banner-re, azaz Hulk emberi formájára fókuszáltak, vagy a bűntudatra,
gyötrelemre, és szenvedésre, ami a benne lakozó szörny miatt sújtja. Megannyi
pusztítás, és fájdalom áll mögötte, állandóan üldözik (főleg az amerikai
kormány, aki a tulajdonának tekinti), ezért nyugodt élete, és normális ember
kapcsolatai nem nagyon lehetnek. Banner, aki egy félresikerült tudományos
kísérlet után nagymértékű gammasugárzást nyelt be, nem akart szuperhős lenni.
Sőt, később sem lett az, bár a karakter több változtatáson is keresztülment,
mindig megmaradt annak a kiszámíthatatlan őserőnek, aminek indult.
Persze a képregényekben valahogy ki kellet engedni az oroszlánt a barlangból, így végül Hulk amolyan primitív erő lett valamiféle jó ügy oldalán, és a kiszámíthatatlan őrjöngésbe csapott rombolását is vállalni kellett a világ megmentése érdekében. Ennek ellenére a The Incredible Hulk évekig a Marvel egyik legrosszabbul fogyó címe volt, amit már csak presztízsből folytattak, ami azért még nem süllyedt annyira mélyre az eladási statisztikákban, hogy a befejezés mellett döntsön a kiadó. Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a karakterrel – többé-kevésbé a két mozifilm is ebbe bukott bele. A döglődő képregénysorozatba végül Peter David vert új életet. Egy teljesen más, és egyben érdekes ötlettel állt elő, ami az ezerszer látott koncepciót képes volt teljesen újraértelmezni. David olvasatában Hulk Bruce Banner elfojtott alteregója volt, a dolgot már csak az újból felbukkanó szürke Hulk kavarta meg jobban. Aki valójában egy harmadik személyiség. Eredetileg persze nem volt ilyen bonyolult a helyzet: Hulk először szürke színű volt a képregények lapjain, de állítólag (legalábbis a legenda szerint) egy nyomdahiba miatt végül zöldre változtatták. Peter David háromszemélyiségű szörnye azonban egy tudós intelligenciájával rendelkezik, miközben nem rest pusztítani, és nem fél ennek következményeitől sem. Racionális, de közben ravasz is. David 12 évesen keresztül írta a sorozatot, ami nem mindennapi a műfajban, ennél a karakternél pedig egyértelműen ő tartja a kimagasló rekordot. A Kingpin kiadó is érdemesnek tartotta megjelentetni ezt az időszakot, így Hulk először a Marvel+ két számában, majd egy, több mint 130 oldalas kiadványban is képviseltette magát, melyek csakis róla szóltak.
A Marvel+ első négy száma után éles váltás volt egy ilyen régi történettel foglalkozni (a tárgyalt sztorik 1990-ben, és ’91-ben születtek), tehát ez több kérdést is felvet, jelen esetben azt, hogy az időszakra jellemző stílus mennyire lesz befogadható a mostani korban. Ma már ezeket a sztorikat szinte mind a retro feeling megértő szellemével olvassunk, ezek a történetek azért néha már kínosak mai szemmel. Ezekben a képregényekben is találkozunk nemegyszer olyan elemekkel, amik mosolygásra adhatnak okot, nem is beszélve a rajzfilmszerű ábrázolásról, a ’90-es évek elején már egyre jobb rajzok készültek, de ez a forradalom, és stílusmód még kicsit váratott magára, ami majd az évtized közepén következik be. Ennek ellenére szórakoztató történetek, főleg az eleje, mely Bruce Banner lelki világával foglalkozik, a pszichológiai témák nagyon erősek benne, egy látványos, dupla, majd később tripla összecsapással megtámogatva. Ezen kívül a szokásos Hulk-köröket futja a sztori, menekülés, a traumák feldolgozása, a mélyen megbúvó szörnyeteg kordában tartása, a határvonalak összemosódása a visszahúzódó tudós, és az ellentéteként szolgáló dühöngő szörnyeteg között. Aztán ott van még a Pantheon, ami lényegében egy titkos szervezet, mely az emberiséget fenyegető katasztrófák megelőzéséért hoztak létre. Itt már kissé elmegy a történet komolytalan irányba, de ezt később ellensúlyozza a befejezés, ami már egy sokkal sötétebb tónust ígér. Ezek melle okozhat némi zavart, hogy bizonyos események megszakítják kicsit a történet menetét. Akkoriban folyt a Végtelen hatalom című mega-giga sztori, melyben szinte a teljes Marvel univerzum képviseltette magát, így Hulk sem maradhatott ki a sorból.
A nagy zöld monszter ritkán jelent meg a magyarul kiadott képregények lapjain. Különösebb igény sem volt rá, na meg ahogy a tengerentúlon, úgy itt sem ragadta meg az olvasók figyelmét a karakter. Peter David Hulk-történetei azonban megérik a rá fordított időt, mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy már három kiadás is megjelent ővele a főszerepben. És ki tudja még, hogy hol a vége…
A cikkben szereplő kiadványok címei:
Marvel+ #5 (2012)
The Incredible Hulk #372-373 (1990)
Marvel+ #6 (2012)
The Incredible Hulk #376-377 (1990-1991)
Marvel+ Különszám: Hulk (2015)
The Incredible Hulk #379, 381-385 (1991)
Persze a képregényekben valahogy ki kellet engedni az oroszlánt a barlangból, így végül Hulk amolyan primitív erő lett valamiféle jó ügy oldalán, és a kiszámíthatatlan őrjöngésbe csapott rombolását is vállalni kellett a világ megmentése érdekében. Ennek ellenére a The Incredible Hulk évekig a Marvel egyik legrosszabbul fogyó címe volt, amit már csak presztízsből folytattak, ami azért még nem süllyedt annyira mélyre az eladási statisztikákban, hogy a befejezés mellett döntsön a kiadó. Egyszerűen nem tudtak mit kezdeni a karakterrel – többé-kevésbé a két mozifilm is ebbe bukott bele. A döglődő képregénysorozatba végül Peter David vert új életet. Egy teljesen más, és egyben érdekes ötlettel állt elő, ami az ezerszer látott koncepciót képes volt teljesen újraértelmezni. David olvasatában Hulk Bruce Banner elfojtott alteregója volt, a dolgot már csak az újból felbukkanó szürke Hulk kavarta meg jobban. Aki valójában egy harmadik személyiség. Eredetileg persze nem volt ilyen bonyolult a helyzet: Hulk először szürke színű volt a képregények lapjain, de állítólag (legalábbis a legenda szerint) egy nyomdahiba miatt végül zöldre változtatták. Peter David háromszemélyiségű szörnye azonban egy tudós intelligenciájával rendelkezik, miközben nem rest pusztítani, és nem fél ennek következményeitől sem. Racionális, de közben ravasz is. David 12 évesen keresztül írta a sorozatot, ami nem mindennapi a műfajban, ennél a karakternél pedig egyértelműen ő tartja a kimagasló rekordot. A Kingpin kiadó is érdemesnek tartotta megjelentetni ezt az időszakot, így Hulk először a Marvel+ két számában, majd egy, több mint 130 oldalas kiadványban is képviseltette magát, melyek csakis róla szóltak.
A Marvel+ első négy száma után éles váltás volt egy ilyen régi történettel foglalkozni (a tárgyalt sztorik 1990-ben, és ’91-ben születtek), tehát ez több kérdést is felvet, jelen esetben azt, hogy az időszakra jellemző stílus mennyire lesz befogadható a mostani korban. Ma már ezeket a sztorikat szinte mind a retro feeling megértő szellemével olvassunk, ezek a történetek azért néha már kínosak mai szemmel. Ezekben a képregényekben is találkozunk nemegyszer olyan elemekkel, amik mosolygásra adhatnak okot, nem is beszélve a rajzfilmszerű ábrázolásról, a ’90-es évek elején már egyre jobb rajzok készültek, de ez a forradalom, és stílusmód még kicsit váratott magára, ami majd az évtized közepén következik be. Ennek ellenére szórakoztató történetek, főleg az eleje, mely Bruce Banner lelki világával foglalkozik, a pszichológiai témák nagyon erősek benne, egy látványos, dupla, majd később tripla összecsapással megtámogatva. Ezen kívül a szokásos Hulk-köröket futja a sztori, menekülés, a traumák feldolgozása, a mélyen megbúvó szörnyeteg kordában tartása, a határvonalak összemosódása a visszahúzódó tudós, és az ellentéteként szolgáló dühöngő szörnyeteg között. Aztán ott van még a Pantheon, ami lényegében egy titkos szervezet, mely az emberiséget fenyegető katasztrófák megelőzéséért hoztak létre. Itt már kissé elmegy a történet komolytalan irányba, de ezt később ellensúlyozza a befejezés, ami már egy sokkal sötétebb tónust ígér. Ezek melle okozhat némi zavart, hogy bizonyos események megszakítják kicsit a történet menetét. Akkoriban folyt a Végtelen hatalom című mega-giga sztori, melyben szinte a teljes Marvel univerzum képviseltette magát, így Hulk sem maradhatott ki a sorból.
A nagy zöld monszter ritkán jelent meg a magyarul kiadott képregények lapjain. Különösebb igény sem volt rá, na meg ahogy a tengerentúlon, úgy itt sem ragadta meg az olvasók figyelmét a karakter. Peter David Hulk-történetei azonban megérik a rá fordított időt, mi sem bizonyítja jobban ezt, minthogy már három kiadás is megjelent ővele a főszerepben. És ki tudja még, hogy hol a vége…
A cikkben szereplő kiadványok címei:
Marvel+ #5 (2012)
The Incredible Hulk #372-373 (1990)
Marvel+ #6 (2012)
The Incredible Hulk #376-377 (1990-1991)
Marvel+ Különszám: Hulk (2015)
The Incredible Hulk #379, 381-385 (1991)
