Még nagyjából két évet kell arra várni, hogy a mozivásznakon végre összecsapjanak a Marvel szuperhősei az univerzumot uralni kívánó Thanos-al. Az
aprólékos műgonddal felvezetett karakter minden szempontból a Marvel filmes
univerzum főgonosza lesz, akinek olyan hatalom kerül a birtokába, ami alighanem
annyira közel hozza a Föld, és a világegyetem végét, melyre addig még nem volt
példa. És az ellene folyó harc minden bizonnyal számos hős életébe fog kerülni.
Az biztos, hogy a Marvel nem bíz semmit sem a véletlenre, és egy mindennél
nagyobb, gigantikusabb blockubstert fogunk látni, mely eposzi magasságokban
meséli el a hatalmas, epikus küzdelmet egy mindennél erősebb gonosztevő ellen.
Annyira bevállalósak, hogy a témának nem csak egy, hanem mindjárt két filmet is
szenteltek. Az Avengers: Infinity War első részét 2018-ban láthatjuk, a
folytatást pedig 2019-ben tűzik műsorra. Az információk szerint közel 70
karakter kap benne helyet, és ezen felül hoznak még be újakat is – nem túlzás,
ha azt mondom, hogy a fél világ vár arra, hogy megkezdődjön ez a háború az
univerzum megmentéséért. Hogy azután mi lesz a Marvel-filmekkel, az egyelőre
rejtély, de persze a stúdió nem fog itt megállni, főleg ha a nézők is úgy
akarják. Azonban elég komoly feladat lesz nagyobb fenyegetést találni a
hatalmas Thanos-nál, aki a Marvel képregények egész során próbált meg borsot
törni a hősök orra alá, de azok valamiképp végül mindig visszaverték a
támadásait – nem feltétlen azért, mert erejükkel az őrült titán fölé kerekedtek
volna.
Ezen összecsapások közül talán a legismertebb, és legfontosabb mű a Végtelen hatalom és a Végtelen háború, melyben hősök egész hada fog össze, hogy megmentsék a világegyetemünket a halálos veszélytől. Ez a veszély pedig nem más, mint maga Thanos, aki a Végtelenség Ékköveinek megszerzésével abszolút hatalmat szeretne kikiáltani, melynek trónján ő foglal helyet. Hogy elnyerje a Halál Úrnőjének szívét, egy csettintésre elpusztítja az univerzum élőlényeinek a felét, mely tett nem maradhat megtorlatlanul. Adam Warlock vezetésével az életben maradt hősök, és a kozmikus lények egy emberként fognak össze, hogy megállítsák Thanos-t. Jim Starlin, az addig nem valami nagy sikert magáénak mondható író, a Marvel-nél inkább az űrbéli, sci-fi töltettel rendelkező sztorikra szakosodott, és ezt a tehetségét nagyszerűen kamatoztatta, mikor megalkotta a kiadó következő nagy eventjének a cselekményét. Akkoriban, a ’90-es évek elején még egyáltalán nem volt divat az ilyesmi, nem voltak évente megjelenő crossoverek, és több sorozaton átívelő giga-események, az első ilyen nagy event, a Titkos háború is több mint fél évtizede volt már. Starlin azonban példaértékűen rántotta össze a Marvel világ legtöbb hősét, és a Végtelen-trilógia (készült még egy harmadik rész is Infinity Crusade címen, de az nem fog megjelenni magyarul) a jövőbeli nagy eventekre is hatással volt. Ráadásul Starlin történetének teljes megértéséhez nem kell más köröket lefutni, a Marvel mostani eseményeire jellemző, hogy a fősodron kívül még vagy 20 sorozat kapcsolódik az adott eventhez a sztorik kiegészítéseként, de a Végtelen-trilógia önmagában is egy kerek, jól működő koncepció, aminek monumentalitása minden egyes oldalon tetten érhető.
A történetekben irdatlan mennyiségű figurával akarnak lenyűgözni minket (a kerek, egész történet felvonultatja a Marvel univerzum színe-javát), de Starlin nemcsak rájuk alapozik, hanem közben meglepően részletgazdagon mutatja be az eseményeket, és kiválóan kezeli a narratívát. Szinte természetesnek tűnik, hogy azok a hősök, akik saját környezetükben legyőzhetetlennek számítanak, itt alig rúghatnak labdába. Így, a normális esetben hatalmak hősök, mint Amerika Kapitány, Hulk, vagy Pókember, gyakorlatilag csak statisztálnak, megfigyelhető, hogy csak a harcoknál jut nekik érdemi szerep (főleg a Végtelen háborúban), de ettől függetlenül is csatába szállnak, és az utolsó leheletükig küzdenek, hiszen pont ettől lesznek azok, akik. Eléggé zsúfoltak az események, rengeteg karakterrel kellett foglalkoznia Starlin-nak, tehát törvényszerűen nem kerülhető mindenki ugyanolyan mértékben előre, de a lehetőségek ellenére is sikerült hűen bemutatni a legtöbbjüket, főleg úgy, hogy egyikük sem hazudtolja meg önmagát, a saját, jól ismert stílusuk, és jellemük megmaradt ugyanolyannak, mint eddig. A Végtelen hatalom ezen kívül olyan kérdéseket vet fel, miszerint felruházható e valaki felfoghatatlanul nagy erővel, és hatalommal, valamint aki rendelkezik ezzel, az hogy tud bánni vele. Nem véletlen, hogy végül nem a hősök győzik le Thanos-t, hanem saját maga.
A Végtelen hatalom után nem volt könnyű nagyobb ellenfelet találni Thanos-nál, de Starlin ügyesen megoldotta ezt is. Ahelyett, hogy ismét a titánt állította volna a kegyetlen gonosz szerepébe, csavart egyet a dolgokon. Thanos ezúttal már a jó oldalt erősíti, na, nem azért, mert időközben meglágyult a szíve, és lelket növesztett magának, csupán ő is tisztában van vele, hogy ez az új fenyegetés minden eddigit felülmúl, és többek közt ő is elpusztulhat, ha a negatív erők győzedelmeskednek. A világegyetem megmentése érdekében még a gonosztevők is összeállnak a jókkal, Starlin okosan végigvezetett cselekménnyel, és párbeszédekkel dogozik, az atmoszféra eléggé hangulatos ahhoz, hogy maradandó legyen a képregény, az alaptémája pedig (vajon együtt tudnak e működni a földiek a kozmikusokkal?) remek. Érdekes módon a Végtelen háborúban a fókusz inkább a kozmikus karaktereken van, hisz ilyen hatalmas erőkkel csak ők tudnak igazán szembeszállni. Összességében sikerül emelni a téteket, láthatóan mindent elkövettek ennek érdekében: muszáj egyre erősebb, veszélyesebb ellenséget behozni a képbe, és az előzőnél sokkalta nagyobb fenyegetést, hiszen csak így van értelme az egésznek. Legalábbis a kozmikus kereteken belül, ahol az írók sokkal jobban eltudják engedni a fantáziájukat.
A Végtelen hatalom, és a Végtelen háború a Marvel képregények egyik legjobb eventje. Önmagában is megállja a helyét, valamint előrevetíti a kiadó jövőjét, a különböző nagy eseményeket, és azoknak szerteágazó kiegészítéseit, de szerencsére Starlin két művéhez semmiféle háttérismeret sem szükséges (amennyi kell, annak dokumentációi benne vannak a magyar kiadásban), a ’90-es évek rajzstílusa pedig elsőre lehet, hogy idejétmúlt, és rajzfilmes hatást kelt, azonban tökéletesen illik a történet hangulatához. A két történet méltán került be a Marvel univerzum klasszikusai közé, a befejező rész már nem lett ennyire fényes – gyakorlatilag az egészet a látványosabbnál látványosabb csatajelenetekre alapozták, miközben a sztori háttérbe szorult, többek közt ezért sem fog megjelenni itthon. Azonban Starlin másik két szerzeményét semmi sem homályosíthatja el, és kíváncsian várja minden rajongó, hogy végre a filmvásznakon is láthassuk az adaptációt, lehet, hogy más formában, kissé átírva, de mindenképpen grandiózusan, és epikusan.
Marvel+ #13 (2014)
The Infinity Gauntlet #1 (1991)
Marvel+ Különszám: Végtelen hatalom 2 (2014)
The Infinity Gauntlet #2-3 (1991)
Marvel+ Különszám: Végtelen hatalom 3 (2014)
The Infinity Gauntlet #4-6 (1991)
Marvel+ #19 (2015)
The Infinity War #1 (1992)
Marvel+ Különszám: Végtelen háború 2 (2015)
The Infinity War #2-4 (1992)
Marvel+ Különszám: Végtelen háború 3 (2015)
The Infinity War #4-6 (1992)
Ezen összecsapások közül talán a legismertebb, és legfontosabb mű a Végtelen hatalom és a Végtelen háború, melyben hősök egész hada fog össze, hogy megmentsék a világegyetemünket a halálos veszélytől. Ez a veszély pedig nem más, mint maga Thanos, aki a Végtelenség Ékköveinek megszerzésével abszolút hatalmat szeretne kikiáltani, melynek trónján ő foglal helyet. Hogy elnyerje a Halál Úrnőjének szívét, egy csettintésre elpusztítja az univerzum élőlényeinek a felét, mely tett nem maradhat megtorlatlanul. Adam Warlock vezetésével az életben maradt hősök, és a kozmikus lények egy emberként fognak össze, hogy megállítsák Thanos-t. Jim Starlin, az addig nem valami nagy sikert magáénak mondható író, a Marvel-nél inkább az űrbéli, sci-fi töltettel rendelkező sztorikra szakosodott, és ezt a tehetségét nagyszerűen kamatoztatta, mikor megalkotta a kiadó következő nagy eventjének a cselekményét. Akkoriban, a ’90-es évek elején még egyáltalán nem volt divat az ilyesmi, nem voltak évente megjelenő crossoverek, és több sorozaton átívelő giga-események, az első ilyen nagy event, a Titkos háború is több mint fél évtizede volt már. Starlin azonban példaértékűen rántotta össze a Marvel világ legtöbb hősét, és a Végtelen-trilógia (készült még egy harmadik rész is Infinity Crusade címen, de az nem fog megjelenni magyarul) a jövőbeli nagy eventekre is hatással volt. Ráadásul Starlin történetének teljes megértéséhez nem kell más köröket lefutni, a Marvel mostani eseményeire jellemző, hogy a fősodron kívül még vagy 20 sorozat kapcsolódik az adott eventhez a sztorik kiegészítéseként, de a Végtelen-trilógia önmagában is egy kerek, jól működő koncepció, aminek monumentalitása minden egyes oldalon tetten érhető.
A történetekben irdatlan mennyiségű figurával akarnak lenyűgözni minket (a kerek, egész történet felvonultatja a Marvel univerzum színe-javát), de Starlin nemcsak rájuk alapozik, hanem közben meglepően részletgazdagon mutatja be az eseményeket, és kiválóan kezeli a narratívát. Szinte természetesnek tűnik, hogy azok a hősök, akik saját környezetükben legyőzhetetlennek számítanak, itt alig rúghatnak labdába. Így, a normális esetben hatalmak hősök, mint Amerika Kapitány, Hulk, vagy Pókember, gyakorlatilag csak statisztálnak, megfigyelhető, hogy csak a harcoknál jut nekik érdemi szerep (főleg a Végtelen háborúban), de ettől függetlenül is csatába szállnak, és az utolsó leheletükig küzdenek, hiszen pont ettől lesznek azok, akik. Eléggé zsúfoltak az események, rengeteg karakterrel kellett foglalkoznia Starlin-nak, tehát törvényszerűen nem kerülhető mindenki ugyanolyan mértékben előre, de a lehetőségek ellenére is sikerült hűen bemutatni a legtöbbjüket, főleg úgy, hogy egyikük sem hazudtolja meg önmagát, a saját, jól ismert stílusuk, és jellemük megmaradt ugyanolyannak, mint eddig. A Végtelen hatalom ezen kívül olyan kérdéseket vet fel, miszerint felruházható e valaki felfoghatatlanul nagy erővel, és hatalommal, valamint aki rendelkezik ezzel, az hogy tud bánni vele. Nem véletlen, hogy végül nem a hősök győzik le Thanos-t, hanem saját maga.
A Végtelen hatalom után nem volt könnyű nagyobb ellenfelet találni Thanos-nál, de Starlin ügyesen megoldotta ezt is. Ahelyett, hogy ismét a titánt állította volna a kegyetlen gonosz szerepébe, csavart egyet a dolgokon. Thanos ezúttal már a jó oldalt erősíti, na, nem azért, mert időközben meglágyult a szíve, és lelket növesztett magának, csupán ő is tisztában van vele, hogy ez az új fenyegetés minden eddigit felülmúl, és többek közt ő is elpusztulhat, ha a negatív erők győzedelmeskednek. A világegyetem megmentése érdekében még a gonosztevők is összeállnak a jókkal, Starlin okosan végigvezetett cselekménnyel, és párbeszédekkel dogozik, az atmoszféra eléggé hangulatos ahhoz, hogy maradandó legyen a képregény, az alaptémája pedig (vajon együtt tudnak e működni a földiek a kozmikusokkal?) remek. Érdekes módon a Végtelen háborúban a fókusz inkább a kozmikus karaktereken van, hisz ilyen hatalmas erőkkel csak ők tudnak igazán szembeszállni. Összességében sikerül emelni a téteket, láthatóan mindent elkövettek ennek érdekében: muszáj egyre erősebb, veszélyesebb ellenséget behozni a képbe, és az előzőnél sokkalta nagyobb fenyegetést, hiszen csak így van értelme az egésznek. Legalábbis a kozmikus kereteken belül, ahol az írók sokkal jobban eltudják engedni a fantáziájukat.
A Végtelen hatalom, és a Végtelen háború a Marvel képregények egyik legjobb eventje. Önmagában is megállja a helyét, valamint előrevetíti a kiadó jövőjét, a különböző nagy eseményeket, és azoknak szerteágazó kiegészítéseit, de szerencsére Starlin két művéhez semmiféle háttérismeret sem szükséges (amennyi kell, annak dokumentációi benne vannak a magyar kiadásban), a ’90-es évek rajzstílusa pedig elsőre lehet, hogy idejétmúlt, és rajzfilmes hatást kelt, azonban tökéletesen illik a történet hangulatához. A két történet méltán került be a Marvel univerzum klasszikusai közé, a befejező rész már nem lett ennyire fényes – gyakorlatilag az egészet a látványosabbnál látványosabb csatajelenetekre alapozták, miközben a sztori háttérbe szorult, többek közt ezért sem fog megjelenni itthon. Azonban Starlin másik két szerzeményét semmi sem homályosíthatja el, és kíváncsian várja minden rajongó, hogy végre a filmvásznakon is láthassuk az adaptációt, lehet, hogy más formában, kissé átírva, de mindenképpen grandiózusan, és epikusan.
Marvel+ #13 (2014)
The Infinity Gauntlet #1 (1991)
Marvel+ Különszám: Végtelen hatalom 2 (2014)
The Infinity Gauntlet #2-3 (1991)
Marvel+ Különszám: Végtelen hatalom 3 (2014)
The Infinity Gauntlet #4-6 (1991)
Marvel+ #19 (2015)
The Infinity War #1 (1992)
Marvel+ Különszám: Végtelen háború 2 (2015)
The Infinity War #2-4 (1992)
Marvel+ Különszám: Végtelen háború 3 (2015)
The Infinity War #4-6 (1992)
