Ha a ’80-as évek akciómozijairól van szó, a legtöbben az amerikai filmgyártásra emlékeznek. Schwarzenegger-re, Stallone-ra, Van Damme-ra, meg Seagal-ra, stb. Pedig akkoriban nem csak ott, de kicsit keletebbre is olyan dolgok történtek, melyek aztán később bekerültek a zsáner bőrkötéses nagykönyvébe – tegyük hozzá, teljesen megérdemelten. A boldog nyolcvanasok a hongkongi mozi legendás korszaka volt, amikor a szinte már futószalagon érkező remekművek később megreformálták a műfajt, és hatásuk mindmáig érződik, nemcsak hazájában, de még az Egyesült Államokban is. Ezen klasszikusok egyik első darabja a Szebb holnap, ami után a világ egy csapásra Hong Kong-ra fordította tekintetét, örökre felkerült, levakarhatatlanul a filmes térképre, John Woo-nak köszönhetően, akinek gengszterdrámája a nyugati akció-zsáner eszközeivel szemben teljesen eltérő módszerekkel dolgozik. Stílusos mozdulatokkal, és lassításokkal teletűzdelt véres, vad tűzharcai, és az ezek közé beágyazott sorstragédia teljesen új szintre emelte a műfajt. Túlzás nélkül kijelenthető, hogy ha nincs Woo, és az ő dupla-pisztolyos, utolsó leheletükig küzdő hősei, látványos, már-már művészi magasságokba emelkedő fegyverbalettje, akkor nemhogy sok más klasszikus másképp, vagy egyáltalán sohasem valósult volna meg, de kevesebb lenne maga a filmtörténelem is.



A Szebb holnap cselekménye három különböző figurát helyez a középpontba. Mark (Chow Yun-Fat), és Ho (Lung Ti) fiatalkoruk óta barátok, egyben pénzhamisítóként a kínai triád maffia legmegbízhatóbb emberei. Ho, öccse Kit (Leslie Cheung) rendőri karrierje érdekében vállal el egy utolsó megbízást, ám elárulják, és börtönbe kerül, apját pedig megölik, emiatt Kit a bátyját hibáztatja, így elidegenednek egymástól. Mark véres bosszút áll a barátját bemártó tajvaniakon, de közben maradandó, súlyos sérüléseket szenved, mikor ellövik a térdkalácsát. A két legjobb barát élete összeomlik, bűnözői karrierjüknek, és fényűző soruknak vége, Ho három évvel később kiszabadul, és megpróbál új életet kezdeni taxisofőrként, de az egykori áruló, Shing (Waise Lee) rászáll, aki időközben nagyfőnökké vált. Megpróbálja Kit-et is tőrbe csalni, aki törvényes úton szeretné elkapni, végül Mark szövetkezik a két testvérrel, hogy együtt számoljanak le vele, és embereivel.



A film voltaképp a régi, és új morális szembenállását mutatja be. Ho, Kit, és Mark triója még a régi világ képviselői, akiknél még jelent valamit, és számít is a tisztesség, becsület, a lojalitás, mindegy, hogy gengszterről, vagy épp rendőrről van szó. Ám ez a világ már végnapjait éli: Shing egy erkölcstelenebb, elvtelenebb rendszer hírnöke, kinek szerepe ebben a frusztráló jövőben egyszerre elkeserítő, és egyszerre vetíti előre mi várható az új, arrogáns, és érzéketlenebb berendezkedésben. Pont ezért is, a Szebb holnap karakterei kifejezetten erősek, és szerethetőek, a dráma csak még jobban működik a mindenféle cinizmustól, és önzéstől mentes főszereplőknek köszönhetően, akik a végsőkig, és még azon túl is kitartanak egymás mellett, miközben vállvetve harcolnak, sütik el fegyvereiket, hullákon, és derékig érő vérben gázolnak át. Ahelyett, hogy Woo kíméletlen, önmaguk érdekeit szem előtt tartó kemény gengsztereknek ábrázolná őket, inkább valódi személyiséggel, és hibákkal ruházta fel a karaktereket, akikből foglalkozásuk, és múltbeli vétségeik ellenére modern hősöket farag. Nem a hatalomvágy, a pénz, vagy esetleg a bosszú hajtja őket (bár a Szebb holnapot könnyű lenne bosszúfilmnek nevezni, de valójában sokkal többről van itt szó), csupán az egymás iránt táplált érzelmek, mert számukra mindennél többet jelentenek az olyan értékek, mint a barátság, testvériség, és a bajtársiasság.



Ezek miatt az elemek miatt megszűnnek a normál világ határvonalai bűnöző, és rendőrtiszt között, összemosódnak az oldalak, ami ezt a másfél órányi lövöldözéssel, vérontással, az akkoriban bevett műfaji szokásoktól eltérő, tartalmas történetszövésű gengszterfilmet eredményezi. Woo mindigis sokkal jobban értett az akciókhoz, mint a dialógusokhoz, így a színészek helyett néha a fegyverek beszélnek, bár a rendező későbbi filmjeihez képest itt még visszafogja magát. A karakterdinamika így lesz sokkal gördülékenyebb, viszont az akciójelenetek mellett a szereplők személyes drámája is kibontakozik. Egy mozgóképes vérontáshoz képest meglepően nagy érzelmi reakciót képes mindez kiváltani a nézőből. Megható, és jelentőségteljes jelenetek követik egymást, elég csak a fináléra gondolni, azaz a rossz útra tért Ho-ra, aki önként adja fel magát a törvény erőinek, ezzel egy szebb jövőt előrevetítve. A film címe tehát ideális, és hű saját magához. De a tökéletes karakterekhez kiváló színészek is kellettek, akikre persze egyáltalán nem lehet panasz: Chow Yun-Fat napszemüvegben, dupla-pisztollyal a kezében felejthetetlen, és maga a coolság mintaképe – ez a film karrierjének fénykorát indította el.



A Szebb holnap egy csapásra új szintre emelte az akció-zsánert. Woo vértől tocsogó, pisztolylövésektől hangos életművének egyik nagy ékköve ez, a „heroic bloodsheed” alműfaj elsőszülötte. Az ilyen stílusú filmektől szokatlan megközelítéssel, és némi western-beütéssel megfűszerezett (a régi, és új szembenállása erősen emlékeztet a Vad banda alaptémájára) klasszikus nélkül kitudja még milyen nagyszerű filmekkel lennénk szegényebbek. Az biztos, hogy egy bizonyos Quentin Tarantino nevű videotékás bemutatkozó rendezése másképp alakult volna, ha a ’80-as évek közepén nem lépnek fel Woo öltönyös, fogpiszkálós laza gengszterei.