A 2000-ben bemutatott Pitch Black – 22 évente sötétség lett akkora siker, hogy a készítők elgondolkodjanak a folytatás ötletén. A
szörnyekkel küzdő Riddick egy pillanat alatt megragadta a sci-fi
rajongókat, és maga a karaktert is olyan volt, hogy arra több filmet is
fel lehetett volna húzni. Mind a mozi világa, mind Riddick alakja nagy
potenciált jelentett, utóbbi Vin Diesel erős jelenlétének hála igazi
kult-figura lett. Talán, vagy éppenséggel pontosan ezért a folytatás már
teljesen más szellemben készült: Diesel időközben nevet szerzett
magának Hollywoodban, és mind ő, mind a szúdió, az eredeti film
rendezőjével, David Twohy-val a fedélzeten úgy gondolta, a Pitch Black
második része egy új, grandiózus franchise kezdete lehetne. Ennek
nyomán, 2004-ben olyan marketing kampány indult el, hogy annak láttán
mindenki azt hitte, hogy az Riddick éve lesz: rajzfilm (Sötét düh, mely kronológiailag az első, és a második rész között helyezkedik el), videojáték (Escape from Butcher Bay,
ami hatalmas kritikai, és közönségsiker lett), nem utolsósorban pedig
Diesel kopasz feje, aki annyira nagy tiszteletet érez Riddick iránt,
(érezhet is, nélküle alighanem nem lenne ott, ahol), hogy több
folytatást is visszadobott, hogy újra eljátszhassa minden idők egyik
legjobb antihősét. Riddick tehát másodjára is élezgette a pengéjét, ám A sötétség krónikája
teljesen más, mint elődje. Fura eset, mert egyébként nem nehéz egymás
mellé tenni a két filmet, stílusában, és szellemiségében mégis ég, és
föld.
Öt év telt el, mióta Riddick (Vin Diesel) csupán néhány túlélővel meglépett a szörnyekkel teli bolygóról, de azóta sem tudott békére lelni. Folyamatosan fejvadászok üldözik, akik az érte járó jelentős mennyiségű pénzt akarják bezsebelni, ám Riddick rendre kicselezi őket. Hamarosan megtudja, hogy a megbízó egykori ismerőse, Imam (Keith David), aki azért kéri a segítségét, mert az univerzumot egy mindennél veszélyesebb erő fenyegeti. A nekromongerek sorban hajtják igába a különböző világokat vezetőjük a Lord Marshall (Colm Feore), az élők, és holtak világa között lebeg, így eddig senki sem tudta legyőzni. Ám egy régi jóslat szerint egyszer eljön egy harcos, aki megdönti majd a hatalmát, és aki előtt katonák ezrei fognak leborulni. Néhány úgy gondolják Riddick lesz ez a személy, aki kezdeti vonakodása ellenére mégis felveszi a harcot a fenyegetéssel, ami rabszolgasorba taszíthatja az egész univerzumot.
A sötétség krónikája horribilis költségvetésből, 140 millió dollárból készült így már ennél fogva is teljesen más megvilágításba került a folytatás. Elfelejthetjük tehát a költségkímélő trükköket, a puritán megvalósítást, a szegényes díszleteket, a második rész már minden ízében egy grandiózus nyári szuperprodukció benyomását kelti. Tehát míg a Pitch Black eléggé behatárolta a készítőket, a folytatás esetében Twohy teljesen szabadjára engedhette a fantáziáját. Az eredmény egy rendkívül egyedi látványvilág lett, köszönhetően a fantasztikus ötletek tömkelegének, a gótikus ihletésű épületeknek, díszleteknek, űrhajóknak, bolygóknak, jelmezeknek, és a jól kitalált, karakteres figuráknak. A képi világ leginkább a Dűnére emlékeztet sok helyen és hasonszőrű science fiction regényekre. A stílus sokkal egyedibb, mint az első részben, ugyanakkor a filmet szinte csak a főszereplő, Riddick személye közi össze a Pitch Black-el, amúgy az eltérő szellemiség miatt nem sok közös dolog van bennük. A különböző elemek mind-mind nagy fantáziáról, és szenvedélyes képzelőerőről árulkodnak, A sötétség krónikája hihetetlenül ambiciózus produkció, ami szerencsére nem omlik össze a saját súlya alatt.
Az előző résszel ellentétben itt már történet is van, persze a kommerszebb jelleg miatt Riddick-ből is kicsit jófiút kellett csinálni, aki a film végére feladja érdekeit, hogy hősként mentse meg a napot, ezek az ötletek azonban szerencsére nem herélik ki a karaktert. A cselekmény a szokásos, „a gonoszt csak egy még gonoszabb győzheti le” medrében zajlik, a rendezői változatban pedig (ami a rengeteg plusz jelent hozzátoldásával sokkal jobb lett, mint a mozis verzió) többet megtudhatunk mind a főszereplőről, mind a fúriákról, anélkül, hogy az őket borító misztikum elszállna. Egyébként nemhogy érdemesebb a rendezői vágatot bevizsgálni, hanem egyenesen kötelező (a kritika is az alapján íródott), mert egy sokkal jobb filmet kapunk, ami rengeteg kérdés megmagyaráz, köztük néhány hibát is befoltoz. Gondoljunk csak arra, hogy a sima verzióban túl sokáig tartott a börtönbolygós kitérő, és elvette a figyelmet a fő-száltól. Itt ezzel aligha van nagy probléma.
A sötétség krónikája minden ambiciózussága ellenére méretes bukás volt. Hiába a marketing, Diesel neve, és a nagy költségvetés, a produkció nem találta meg a maga számításait. Úgy tűnt, Riddick nem bír el egy nagy pénzből készülő produkciót, és hogy ennyi volt, azonban a DVD eladások nagyon kedvezőek voltak, így hosszú huzavona után újra a vásznon tisztelhettük a kopasz erőembert. Azonban az anyagi bukástól függetlenül A sötétség krónikája szórakoztató film, amely méltó az elődjéhez és ahhoz hasonlóan szintén kult-státuszt vívott ki magának az évek alatt.
Öt év telt el, mióta Riddick (Vin Diesel) csupán néhány túlélővel meglépett a szörnyekkel teli bolygóról, de azóta sem tudott békére lelni. Folyamatosan fejvadászok üldözik, akik az érte járó jelentős mennyiségű pénzt akarják bezsebelni, ám Riddick rendre kicselezi őket. Hamarosan megtudja, hogy a megbízó egykori ismerőse, Imam (Keith David), aki azért kéri a segítségét, mert az univerzumot egy mindennél veszélyesebb erő fenyegeti. A nekromongerek sorban hajtják igába a különböző világokat vezetőjük a Lord Marshall (Colm Feore), az élők, és holtak világa között lebeg, így eddig senki sem tudta legyőzni. Ám egy régi jóslat szerint egyszer eljön egy harcos, aki megdönti majd a hatalmát, és aki előtt katonák ezrei fognak leborulni. Néhány úgy gondolják Riddick lesz ez a személy, aki kezdeti vonakodása ellenére mégis felveszi a harcot a fenyegetéssel, ami rabszolgasorba taszíthatja az egész univerzumot.
A sötétség krónikája horribilis költségvetésből, 140 millió dollárból készült így már ennél fogva is teljesen más megvilágításba került a folytatás. Elfelejthetjük tehát a költségkímélő trükköket, a puritán megvalósítást, a szegényes díszleteket, a második rész már minden ízében egy grandiózus nyári szuperprodukció benyomását kelti. Tehát míg a Pitch Black eléggé behatárolta a készítőket, a folytatás esetében Twohy teljesen szabadjára engedhette a fantáziáját. Az eredmény egy rendkívül egyedi látványvilág lett, köszönhetően a fantasztikus ötletek tömkelegének, a gótikus ihletésű épületeknek, díszleteknek, űrhajóknak, bolygóknak, jelmezeknek, és a jól kitalált, karakteres figuráknak. A képi világ leginkább a Dűnére emlékeztet sok helyen és hasonszőrű science fiction regényekre. A stílus sokkal egyedibb, mint az első részben, ugyanakkor a filmet szinte csak a főszereplő, Riddick személye közi össze a Pitch Black-el, amúgy az eltérő szellemiség miatt nem sok közös dolog van bennük. A különböző elemek mind-mind nagy fantáziáról, és szenvedélyes képzelőerőről árulkodnak, A sötétség krónikája hihetetlenül ambiciózus produkció, ami szerencsére nem omlik össze a saját súlya alatt.
Az előző résszel ellentétben itt már történet is van, persze a kommerszebb jelleg miatt Riddick-ből is kicsit jófiút kellett csinálni, aki a film végére feladja érdekeit, hogy hősként mentse meg a napot, ezek az ötletek azonban szerencsére nem herélik ki a karaktert. A cselekmény a szokásos, „a gonoszt csak egy még gonoszabb győzheti le” medrében zajlik, a rendezői változatban pedig (ami a rengeteg plusz jelent hozzátoldásával sokkal jobb lett, mint a mozis verzió) többet megtudhatunk mind a főszereplőről, mind a fúriákról, anélkül, hogy az őket borító misztikum elszállna. Egyébként nemhogy érdemesebb a rendezői vágatot bevizsgálni, hanem egyenesen kötelező (a kritika is az alapján íródott), mert egy sokkal jobb filmet kapunk, ami rengeteg kérdés megmagyaráz, köztük néhány hibát is befoltoz. Gondoljunk csak arra, hogy a sima verzióban túl sokáig tartott a börtönbolygós kitérő, és elvette a figyelmet a fő-száltól. Itt ezzel aligha van nagy probléma.
A sötétség krónikája minden ambiciózussága ellenére méretes bukás volt. Hiába a marketing, Diesel neve, és a nagy költségvetés, a produkció nem találta meg a maga számításait. Úgy tűnt, Riddick nem bír el egy nagy pénzből készülő produkciót, és hogy ennyi volt, azonban a DVD eladások nagyon kedvezőek voltak, így hosszú huzavona után újra a vásznon tisztelhettük a kopasz erőembert. Azonban az anyagi bukástól függetlenül A sötétség krónikája szórakoztató film, amely méltó az elődjéhez és ahhoz hasonlóan szintén kult-státuszt vívott ki magának az évek alatt.
