Batman nemsokára nyolcvanadik születésnapját ünnepli, így hát nincs könnyű dolga annak, aki újoncként akarja belevetni magát a Sötét Lovag
szerteágazó történelmébe. Mondjuk legyünk őszinték, kevés olyan ember van, aki
ne tudna legalább néhány dolgot minden idők talán legnépszerűbb, és egyben
legjobb szuperhőséről, de a kíváncsi olvasónak képregények tömkelegén kell
átküzdenie magát ahhoz, hogy képet kapjon Batman életének legfontosabb
eseményeiről. Igen ám, de a közel nyolc évtized alatt rengeteg író vitte rengeteg
irányba a karaktert, amely számtalan történetet, és annál még több szereplőt
eredményezett. Mellék-karakterek, és szupergonoszok tömkelege, emellett egy
rakás fordulat, és mérföldkő, amely kitörölhetetlen hatást gyakorolt a Sötét
Lovagra. Persze jónéhány klasszikus történet létezik Batmanről, a rajongóknak
nem is lenne nagy probléma felsorolni ezeket, ugyanakkor az örökzöldek
legtöbbje csak néhány ilyen fontos eseményre, és karakterre korlátozódik le,
valamint inkább csak együtt olvasva nyújt egységes egészet a Bőregér mítoszának
igazi valójáról. Olyan sztoriból viszont, ami összefoglalná a karakter
történelmének leglényegesebb pontjait, kevés született, szóval, aki amolyan
Batmanes gyorstalpalóra vágyik, annak a Hush című mű tökéletes választásnak
bizonyulhat.
Jeph Loeb író ugyanis képes volt arra, hogy 12 fejezetben összeszedje Batman világát, és bemutassa azt a tisztelt publikumnak, de főleg azoknak, akik kevésbé vannak otthon ebben az univerzumban. Új olvasók megnyerésére tehát alkalmas a Hush, nem is csoda, hogy annak idején a Képes Kiadó ezzel a történettel kezdte a Batman kötetek kiadását – Amerikában kiemelkedő siker lett, ahogy nálunk is, több ezres példányszámban fogyott, a legelső részhez már csak horror árun lehet hozzájutni. Az már más kérdés, hogy maga a történet jó-e: a hosszú eposz, nagy ívű formátuma, és grandiózussága, valamint látványos rajzai mellett igazából a sztorija szinte már-már másodlagosnak számít, ugyanakkor, ha a felszín alá ásunk, jóval kevesebbet találhatunk ott. A Hush egyáltalán nem kiváló képregény, és jónak sem igazán lehetne mondani. Összevetni például az olyan klasszikusokkal, mint Loeb előző Batman sztorijai, a The Long Halloween, és a Dark Victory, egyenesen felesleges, még ha hasonló tematikára is épül, mint azok. Loeb nyilván valóban az előbb említett két alkotás sikere okán gondolta úgy, hogy van még bőven tennivalója a Sötét Lovag háza táján, viszont harmadjára közel sem lett annyira sokatmondó, és bensőséges a végeredmény, mint korábban. Ennek legfőbb oka az, hogy amíg az első két történetben építette Batman figuráját, a Hush-ban inkább összegzi. Látszólag Loeb szemei előtt valami trilógiaszerű tematika lebegett, ennek ellenére nehéz odatenni ezt a sztorit a The Long Halloween, és a Dark Victory mellé. Akkor már inkább ott van Macskanő szóló-története a When in Rome (ráadásul Tim Sale rajzolóval a fedélzeten), amire sokkal inkább lehet egy harmadik darabként tekinteni, hiába nem Batman benne a főszereplő.
De maradjunk a Hush-nál. Batman a sztori elején kiszabadít egy milliomos csemetét Gyilkos Krok karmai közül, de a hirtelen színre lépő Macskanő rendesen felkavarja a dolgokat, és végül meglép a váltságdíjjal. A Sötét Lovag nyomozni kezd, és hamar kiderül, mindkettejüket Méregcsók manipulálta, de miután Batman metropolisi látogatása során megütközik a szintén mentálisan befolyásolt Supermannel, rájön, hogy a szálak még mélyebbre, még sötétebbre vezetnek, egy titokzatos, láthatatlan ellenség a háttérből mozgatja bábuként Batman legnagyobb ellenségeit, azaz körülbelül a fél gothami alvilágot, ám a szándékai egyelőre ismeretlenek a főhős számára. Így a Bőregér olyat tesz, amire csak ritkán szokott vetemedni: összefog Macskanővel, hogy együtt derítsenek fényt az összeesküvésre. A 12 epizód során Loeb bemutatja nekünk, és összefoglalja Batman több évtizedes történetét, közben nem felejti el flashbackek, vagy utalások szintjén feleleveníteni a karakter legendáriumának színes palettáját. Minden fontosabb esemény helyet kap: Bruce Wayne szüleinek meggyilkolása, gyerekkora, apa-fiú kapcsolata az első Robinnal, Dick Grayson-nal, a második Robin, Jason Todd halála, szenvedélytől fűtött, ellentmondásos, amolyan szeretem-nem szeretem viszonya Macskanővel, a számítást, és gyanút nem nélkülöző, szintén barátinak mondható kötődése Supermanhez. És amikor Loeb nem a múltbéli dolgokat eleveníti fel, vagy viszi tovább, akkor híres, ikonikus gonosztevők hosszú sorát fűzi bele a történetbe. Olyanokat, mint Joker, Kétarc, Harley Quinn, Rébusz, Ra’s al Ghul, Madárijesztő, stb. Van, akinek kiemeltebb szerepet szán, mások csak néhány képkockányi szerepet kaptak, és ez a széles választék sajnos azt eredményezte, hogy csak kirakatbábuként tetszelegnek.
Ám a rengeteg szereplő, és a látványos jelenet mellett valami mégis hiányzik. A képregény maga valóban tartalmas, és akciódús, de mialatt Batman végigrohangálja, és végigbunyózza mind a 12 részt, szinte teljesen karakteridegen önmagától. Ez főleg a határozatlanságában nyilvánul meg (a Macskanővel való kapcsolata például erőltetett vergődésbe megy át), és abban, hogy nemigazán folytat érdemi nyomozói munkát, sőt, még arról sincs nagyon fogalma, hogy valójában mi is folyik körülötte, csak hüledezik, amikor kell. A nagy rejtély egyébként sem annyira eget rengető, végig ott van a megoldás az olvasók orra előtt, amit sajnos jó eséllyel észre hamar észre is vesznek, innentől fogva még az a maradék tulajdonság is kivész a képregényből, ami miatt érdekes lehetne. Apropó, ha már itt tartunk: nem lehet elmenni Jim Lee csodás rajzai mellett, az úriember realisztikus, pózoló munkái valósággal kényeztetik a szemet, és ezt az egy érdemet nem lehet elvitatni a Hush-tól. Minden férfiizom ott dagad, ahol kell, a látványos méretekkel megáldott női szereplők idomai, bájai ott, és úgy mutatkoznak meg, ahol, és ahogy arra szükség van. Persze az ilyen ábrázolásmód szinte kötelező, és emellett néha már unalmas a szuperhősképregényekben, ugyanakkor Lee képes sikeresen, mi több, realisztikusan eladni az olvasóknak a stílusát – a sztori sikerességét tehát valahol itt kell keresni.
Kár, hogy tehetségét egy alapvetően közepes, jellegtelen, és egyszer olvasható sztorira vesztegeti. A Hush nem más, mint 12 epizódnyi bunyó, üldözés, és rohangálás, amit csak a remek rajzok, és panelek mentenek meg attól, hogy teljesen a feledés homályába vesszen. Ezek nélkül minden bizonnyal kevés rajongó emlékezne rá, hisz a látvány mögött ez egy kissé üres, dramaturgiában szegény történet. Nem kifejezetten rossz, de Loeb tud sokkal jobbat is, bár azt meg kell hagyni, szépen összefoglalta Batman több évtizedes történetét, a legtöbb fontos eseményt, és szereplőt bemutatva. Ha úgy tekintünk a Hush-ra, mint egy szép, színes tablóra, akkor egy szórakoztató délutáni olvasmányt kapunk, ami végig leköt, ám befejeztével megy a polcra a többi képregény mellé, és a klasszikusokkal ellentétben, ez nem valószínű, hogy a közeljövőben valamikor újra lekerül onnan.
Batman: Hush #1-3 (2006-2007)
DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #1-2 - Batman: Hush 1-2. rész (2017)
Batman #608-619 (2002-2003)
Jeph Loeb író ugyanis képes volt arra, hogy 12 fejezetben összeszedje Batman világát, és bemutassa azt a tisztelt publikumnak, de főleg azoknak, akik kevésbé vannak otthon ebben az univerzumban. Új olvasók megnyerésére tehát alkalmas a Hush, nem is csoda, hogy annak idején a Képes Kiadó ezzel a történettel kezdte a Batman kötetek kiadását – Amerikában kiemelkedő siker lett, ahogy nálunk is, több ezres példányszámban fogyott, a legelső részhez már csak horror árun lehet hozzájutni. Az már más kérdés, hogy maga a történet jó-e: a hosszú eposz, nagy ívű formátuma, és grandiózussága, valamint látványos rajzai mellett igazából a sztorija szinte már-már másodlagosnak számít, ugyanakkor, ha a felszín alá ásunk, jóval kevesebbet találhatunk ott. A Hush egyáltalán nem kiváló képregény, és jónak sem igazán lehetne mondani. Összevetni például az olyan klasszikusokkal, mint Loeb előző Batman sztorijai, a The Long Halloween, és a Dark Victory, egyenesen felesleges, még ha hasonló tematikára is épül, mint azok. Loeb nyilván valóban az előbb említett két alkotás sikere okán gondolta úgy, hogy van még bőven tennivalója a Sötét Lovag háza táján, viszont harmadjára közel sem lett annyira sokatmondó, és bensőséges a végeredmény, mint korábban. Ennek legfőbb oka az, hogy amíg az első két történetben építette Batman figuráját, a Hush-ban inkább összegzi. Látszólag Loeb szemei előtt valami trilógiaszerű tematika lebegett, ennek ellenére nehéz odatenni ezt a sztorit a The Long Halloween, és a Dark Victory mellé. Akkor már inkább ott van Macskanő szóló-története a When in Rome (ráadásul Tim Sale rajzolóval a fedélzeten), amire sokkal inkább lehet egy harmadik darabként tekinteni, hiába nem Batman benne a főszereplő.
De maradjunk a Hush-nál. Batman a sztori elején kiszabadít egy milliomos csemetét Gyilkos Krok karmai közül, de a hirtelen színre lépő Macskanő rendesen felkavarja a dolgokat, és végül meglép a váltságdíjjal. A Sötét Lovag nyomozni kezd, és hamar kiderül, mindkettejüket Méregcsók manipulálta, de miután Batman metropolisi látogatása során megütközik a szintén mentálisan befolyásolt Supermannel, rájön, hogy a szálak még mélyebbre, még sötétebbre vezetnek, egy titokzatos, láthatatlan ellenség a háttérből mozgatja bábuként Batman legnagyobb ellenségeit, azaz körülbelül a fél gothami alvilágot, ám a szándékai egyelőre ismeretlenek a főhős számára. Így a Bőregér olyat tesz, amire csak ritkán szokott vetemedni: összefog Macskanővel, hogy együtt derítsenek fényt az összeesküvésre. A 12 epizód során Loeb bemutatja nekünk, és összefoglalja Batman több évtizedes történetét, közben nem felejti el flashbackek, vagy utalások szintjén feleleveníteni a karakter legendáriumának színes palettáját. Minden fontosabb esemény helyet kap: Bruce Wayne szüleinek meggyilkolása, gyerekkora, apa-fiú kapcsolata az első Robinnal, Dick Grayson-nal, a második Robin, Jason Todd halála, szenvedélytől fűtött, ellentmondásos, amolyan szeretem-nem szeretem viszonya Macskanővel, a számítást, és gyanút nem nélkülöző, szintén barátinak mondható kötődése Supermanhez. És amikor Loeb nem a múltbéli dolgokat eleveníti fel, vagy viszi tovább, akkor híres, ikonikus gonosztevők hosszú sorát fűzi bele a történetbe. Olyanokat, mint Joker, Kétarc, Harley Quinn, Rébusz, Ra’s al Ghul, Madárijesztő, stb. Van, akinek kiemeltebb szerepet szán, mások csak néhány képkockányi szerepet kaptak, és ez a széles választék sajnos azt eredményezte, hogy csak kirakatbábuként tetszelegnek.
Ám a rengeteg szereplő, és a látványos jelenet mellett valami mégis hiányzik. A képregény maga valóban tartalmas, és akciódús, de mialatt Batman végigrohangálja, és végigbunyózza mind a 12 részt, szinte teljesen karakteridegen önmagától. Ez főleg a határozatlanságában nyilvánul meg (a Macskanővel való kapcsolata például erőltetett vergődésbe megy át), és abban, hogy nemigazán folytat érdemi nyomozói munkát, sőt, még arról sincs nagyon fogalma, hogy valójában mi is folyik körülötte, csak hüledezik, amikor kell. A nagy rejtély egyébként sem annyira eget rengető, végig ott van a megoldás az olvasók orra előtt, amit sajnos jó eséllyel észre hamar észre is vesznek, innentől fogva még az a maradék tulajdonság is kivész a képregényből, ami miatt érdekes lehetne. Apropó, ha már itt tartunk: nem lehet elmenni Jim Lee csodás rajzai mellett, az úriember realisztikus, pózoló munkái valósággal kényeztetik a szemet, és ezt az egy érdemet nem lehet elvitatni a Hush-tól. Minden férfiizom ott dagad, ahol kell, a látványos méretekkel megáldott női szereplők idomai, bájai ott, és úgy mutatkoznak meg, ahol, és ahogy arra szükség van. Persze az ilyen ábrázolásmód szinte kötelező, és emellett néha már unalmas a szuperhősképregényekben, ugyanakkor Lee képes sikeresen, mi több, realisztikusan eladni az olvasóknak a stílusát – a sztori sikerességét tehát valahol itt kell keresni.
Kár, hogy tehetségét egy alapvetően közepes, jellegtelen, és egyszer olvasható sztorira vesztegeti. A Hush nem más, mint 12 epizódnyi bunyó, üldözés, és rohangálás, amit csak a remek rajzok, és panelek mentenek meg attól, hogy teljesen a feledés homályába vesszen. Ezek nélkül minden bizonnyal kevés rajongó emlékezne rá, hisz a látvány mögött ez egy kissé üres, dramaturgiában szegény történet. Nem kifejezetten rossz, de Loeb tud sokkal jobbat is, bár azt meg kell hagyni, szépen összefoglalta Batman több évtizedes történetét, a legtöbb fontos eseményt, és szereplőt bemutatva. Ha úgy tekintünk a Hush-ra, mint egy szép, színes tablóra, akkor egy szórakoztató délutáni olvasmányt kapunk, ami végig leköt, ám befejeztével megy a polcra a többi képregény mellé, és a klasszikusokkal ellentétben, ez nem valószínű, hogy a közeljövőben valamikor újra lekerül onnan.
Batman: Hush #1-3 (2006-2007)
DC Comics Nagy Képregénygyűjtemény #1-2 - Batman: Hush 1-2. rész (2017)
Batman #608-619 (2002-2003)
