IV. rész: Egy új remény
V. rész: A Birodalom visszavág
VI. rész: A Jedi visszatér
Amerikai Egyesült Államok, valamikor az 1970-es években: tombol a Hidegháború, a nemzet megvívott egy vesztes konfliktust, melyet még nagyon sokáig nem fog kiheverni, a nép valahogy próbálja feldolgozni saját elnökük sötét dolgait a Watergate-ügy apropóján, az olajválság kezd egyre nagyobb méreteket ölteni, sikeres Apollo-missziókat küldenek a Holdra, a divatban hódít a trapézgatya, a rádióban olyan rock-zenekarok aratnak sikereket, mint az Aerosmith, a Led Zeppelin, vagy a Kiss, a fiatalok pedig minél jobban magukévá teszik a kábítószereket és a szexuális forradalmat. Hasonló változások szele látszódik a filmművészetben is: fiatal rendezők generációja készül rá, hogy minden pimaszságukkal és tehetségükkel letegyék névjegyüket a szakmában. Ez a lázadó, félelmet nem ismerő csapat nemsokára bekerül a felbecsülhetetlen értékű, bőrből kötött mozis nagykönyvbe, és későbbi zöldfülű, ambiciózus direktorok egész sorára lesz majd hatással. De ne rohanjuk ennyire előre: Steven Spielberg, Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Brian de Palma, csak néhány a nagy nevek közül, akik meghatározták ennek a korszaknak a filmes termését, mindegyikük megcsinálta a maga sikerét, és sikerült maradandót alkotnia – de ilyen volt egy bizonyos George Lucas is, akinek végül az a szerep jutott, hogy megteremtette a modern blockbusterekek műfaját, Spielberg Cápa című klasszikusával együtt. Lucas azonban nem volt olyan, mint öreg cimborája: nem rajongott gyerekkorában szenvedélyesen a filmekért, nem forgatott már általános iskolásként amatőr filmeket a haverokkal, nem próbált meg minél közelebb jutni a profikhoz, hogy tanulhasson, csak egy átlagos déli srác volt – talán ezért is volt mindig fontosabb számára a filmek látványvilága, mint a története. Autóversenyző szeretett volna lenni, az iskolában sem ért el kimagasló eredményeket, álmait azonban újra kellett értelmeznie, mikor egy baleset után kórházba került, és egy ideig el kellett ütnie valamivel az időt, így hát mindent elolvasott, ami csak felkeltette az érdeklődését.
Valahol itt kezdődött minden: Joseph Campbell írásai és az Akira Kuroszava-filmek iránti tisztelet nyomán Lucas fejében megfogant egy hatalmas ötlet, amelyet még így, 40 évvel megszületése után is rajongók milliói tartanak meghatározó eseménynek. Mert nagyot álmodni, álmai pedig végül megtették hatásukat, bár a sikerhez vezető út rettenetesen hosszú volt, hiszen elképzelésének hallatán mindenki azt gondolta, amit az emberek általában gondolnak akkor, ha valami merész dolgot hallanak: hogy hülyeség az egész. Azt a bizonyos koncepciót látva filmstúdiók tucatjai utasították el a vázlatokat, a forgatókönyvet, de nagy nehézségek árán Lucas végül megvalósíthatta ötleteit, és mindent összevetve, szerencsés események egész sorozata múlott azon, hogy mi, földi halandók megismerhettük a „Star Wars” kifejezést. Star Wars: két szó, amit mindenki ismer, mindenki hallott róla, még ha valamilyen hihetetlen oknál fogva nem is látta a filmeket (na jó, biztos vannak ilyenek is…), akkor is tudnia kell, hogy létezik, hiszen ez a cím már gyakorlatilag az összes létező médiumba beágyazta magát. Könyvek sokasága, képregények, figurák, videojátékok, ruhák, a Star Warsos alsógatyától kezdve a Star Warsos óvszerig, van minden, több milliárd dolláros üzlet, egy termék, ami sosem megy ki a divatból, mert ezzel a névvel a világon mindent el lehet adni. És épp ezért, fanatikus rajongók tömegének szerencséjére, a Star Warsnak sosem lesz vége. A franchise, amiben az elején még saját stúdiója, a 20th Century Fox sem bízott, és aminek saját producerei ezért az összes merchandising jogot odaadták Lucas-nak 1 amerikai dollárért (alighanem minden idők egyik legnagyobb üzlete), hatalmas, eget rengető, egy ősrobbanás erejével egyenértékű sikert aratott, alkotóját egy csapásra Hollywood egyik leggazdagabb emberévé tette, a világot, vagyis minket pedig megajándékozott egy nagyszerű mesével.
A Star Wars maga az igazi amerikai álom: egy semmiből jött zseni, akinek senki sem hisz, akivel senki sem foglalkozik, mégis kitart, tűzön-vízen át, hogy meg tudja valósítani elképzeléseit, és amikor kasszát robbant, az egész világ a lábai előtt hever. Lucas tudatosan korunk mítoszát akarta megalkotni, amely továbbadja az ősi történetek kortalan üzenetét. Szájról-szájra terjedő költemények, legendák, mesék, mítoszok, rengeteg dologból lett összegyúrva, fantasztikumból és a valóságból egyaránt. Nem csoda, hogy azon ritka történetek közé tartozik, amik képesek megszólítani kivétel nélkül az összes etnikumot, nemet, generációt, kisgyerekektől, kamaszoktól, felnőtteken át egészen az idősekig. Ma már elképzelhetetlen, de annak idején a Star Wars abszolút egyedi volt, minden olyan elemet nélkülözött, ami akkor jellemző volt az átlag amerikai filmekre - nem csüngött pióca módjára a korabeli trendeken. Másodpercek alatt felvázolja az alapsztorit, nem magyaráz túl semmit, és nem rágja feleslegesen a szánkba a koncepcióját. Mindent csak úgy elénk rak, és ez így van jól: amint lemennek azok a bizonyos sárga betűk, és a képernyőn elhalad a hatalmas csillagromboló, filmtörténeti mérföldkövet láthatunk megelevenedni, emellett egyből ott találjuk magunkat ebben a sokrétű, elképzelhetetlenül nagy univerzumban. És ez az egész egyáltalán nem idegen a számunkra: olyan, mintha mindig is ismertük volna ezt a különleges, kalandokkal teli helyet.
Sötét idők járnak: a 19 éve megalakult Galaktikus Birodalom vasmarokkal uralkodik az egész galaxison, a diktatórikus rendszer semmiféle ellenállást nem tűr meg, és mindenkire kegyetlenül lecsap, akit nem tart odaillőnek. Mégis kitör egy polgárháború, amely során a Lázadok Szövetsége különböző csapásokat mér a Birodalomra, és a kémeknek sikerül megszerezniük egy új, mindennél pusztítóbb fegyvernek, a Halálcsillagnak a tervrajzait. A szövetség vezére, Leia hercegnő (Carrie Fisher) el szeretné juttatni a terveket az embereinek, de út közben rajtaütnek az űrhajóján a Birodalmiak, és kegyetlen felettesük, Darth Vader (David Proswe, James Earl Jones hangjával), akik az űrállomásra viszik a hercegnőt, hogy bebörtönözzék és kivallassák. Mégis sikerül egy mentőkabinnal két droidot, C-3PO-t (Anthony Daniels), és a tervrajzokat hordozó R2-D2-t (Kenny Baker) kilőni, akik a kietlen, sivatagos bolygón, a Tatooine-on landolnak. Ott nemsokára egy Luke Skywalker (Mark Hamill) nevű farmerfiúhoz kerülnek, aki az események hosszú, tragikus sorozata után az öreg, remetével, és egykori Jedi-lovaggal, Ben Kenobi-val (Alec Guinness) indul el megmenteni a hercegnőt, a csibész űrkalózzal, Han Solo-val (Harrison Ford) és legjobb barátjával, egyben másodpilótájával, Chewbacca-val (Peter Mayhew) kiegészülve…
Tény, hogy a Star Wars filmtörténeti jelentőségű alkotás. Itt kezdődött minden, itt ismertük meg a szereplőket, itt láttuk először a különböző, csodálatos világokat, a látványos űrcsatákat, a lenyűgöző fénykardokat, a hajókat, ugyanakkor varázsát nem mindenki érezheti át igazán. Az is igaz, hogy egy több, mint 40 éves filmről beszélünk, aki most találkozik vele először, felnőtt fejjel, amikor a mozikban sorra hódítanak a különböző spéci effektekkel, profi CGI-vel operáló látványfilmek, melyek akció-orgiájukkal sorra licitálnak egymásra, az maximum csak elképzelni tudja milyen volt ezzel a trilógiával találkozni, hosszú évekkel ezelőtt. Akik gyerekkorukban látták a filmet, azok pontosan tudják, miről beszélek. Akár a ’70-es, ’80-as, vagy esetleg a ’90-es években voltál gyerek, és a klasszikus trilógia megfogott, akkor tökéletesen képben vagy azzal az érzéssel, amikor még nem volt elterjedt az internet, nem jutottál hozzá minden filmhez, vagy könyvhöz egy pillanat alatt, és a nyugati kultúra ugyan már nagyban szivárgott hozzánk, mégsem jutott még el olyan fokban szerény hazánkba, mint az utóbbi évtizedben. Ellenben voltak különböző magazinok, tévéműsorok, a ’90-es években pedig játékboltok, képregények, nem utolsósorban videotékák – ahol sokszor hosszú heteket kellett várni, hogy hozzájuss a kívánt filmhez. És a Star Wars gyerekkorunk szerves részét képezte: sokunkban nosztalgikus érzést hoz elő mondjuk egy játékfénykard és annak szájhanggal imitált berregése, a képregények, vagy kártyák gyűjtögetése, cserélgetése, vagy amikor a suliban rajzórán egy-egy híres jelenetet örökítettünk meg ceruzával a papírlapon. A Star Wars gyermekkorunkat, kamaszkorunkat és még felnőttkorunkat is jelentősen meghatározta, ennél fogva pedig már tényleg mindegy, hogy melyik trilógiával, melyik filmmel találkozott először az ember. Mindig is ott volt velünk, nélküle sokunk élete szegényebb lenne egy kicsit, ezért is kihagyhatatlan - szerintem nem vagyok egyedül, amikor szép emlékekről, kitörölhetetlen eseményekről beszélek, amik a sorozattal kapcsolatosak: sok év után fura visszagondolni, hogy kilenc esztendősen mennyire fel tudott vidítani, és boldoggá tenni egy karácsonyfa alatt heverő díszdobozos, klasszikus VHS-trilógia. Egy ilyen ma már csaknem elképzelhetetlen, és egyáltalán nem azért, mert ma már nem használunk videomagnót.
Hogy miben rejlik a film és úgy az egész márkanév titka, az magától értetődik. Hiszen gyerekkorunk legkedveltebb, legismertebb meséiből építkezik, és újraértelmezi azokat: kalandvágyó szegény farmerfiú, aki nagy tettekről és dicsőségről álmodozik, gyönyörű és bátor hercegnő, akit meg kell menteni a gonosz markaiból, tapasztalt, sokat látott öregember, aki továbbadja tanait, nőcsábász, jóképű kalóz, akit annak ellenére, hogy jobban érdekel a zsákmány, legbelül mégis jó ember, szamurájokat idéző Jedik, na meg a megtestesült, feketébe öltözött gonosz, aki minden mozdulatával és tettével maga a szívtelen sátán. Ebben a filmben még egyik szereplő sem kifejezetten összetett figura, azonban mindegyikükkel lehet azonosulni, pont az előbb felsorolt dolgok miatt. Bár más formában mutatják be nekünk, mégiscsak ismerjük már ezeket a karaktertípusokat, hisz mégiscsak meséken nőttünk fel mi is – ismerős terepre tévedünk tehát, és valahogy emiatt lesz könnyed, szórakoztató egész, valamint kicsit életszagú is. Minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy egy életre-szóló kalandban legyen része a nézőnek, Lucas a Campbell-i hagyományokat követve mutatja be az Egy új reményt, a híres író gondolatai szerint a háromra osztott tematikában az első szelet az indulásé, amikor a hős még nem hős, csak azzá akar válni, és végül azzá is lesz, miután kap egy üzenetet, indíttatást arra, hogy elinduljon a hőssé válás útján. A film pedig a hatalmas kaland halmazán belül is sok mindenről szól: kardpárbajokról, űrcsatákról, a jó és a rossz harcáról, a szerelemről, barátságról, összetartásról, és magáról az Erőről, emellett annak misztikumáról, ami ugyanúgy áthatja az egész filmet, mint a benne élő karaktereket. És itt következik be az, hogy egyszerű meséből egy egész mitológia születik meg. És a film nem áll meg a fikciónál, számos utalás, és kikacsintás van a mi világunk, és történelmünk felé is. Nem nehéz észrevenni az allegóriát a vietnámi háborúval, amikor egy hatalmas imperialista rendszer (USA) próbál megfékezni egy hadi felszerelésben és katonai létszámban jóval elmaradott lázadó csapatot (vietkong), ezen kívül a birodalmi rohamosztagosok és az egykori náci rohamosztagosok közt is felfedezhető némi párhuzam, nem is beszélve a birodalmi, politikai és biztonsági tisztekről, akiknek egyenruhái igencsak hasonlítanak a Wehrmacht, illetve a fekete ruhás, ezüst halálfej-sapkás SS alakulatok uniformisaihoz.
A Star Wars bemutatása után a filmipar már nem volt ugyanolyan, nem is lehetett: 1977-től datálható a látványfilmek születése - a filmgyártás egy nagyobb iparág részévé vált. Kőkemény üzlet lett, egy termék, ami nem csupán csak a mozgóképet foglalja magában, de a hozzá tartozó különböző árukapcsolásokat is, mint például játékfigurák, gyerekmenük, könyvek, pólók, és még sok minden más, a mai generációnak aztán tényleg nem kell ezt túlmagyarázni. A nyár pedig végérvényesen a legfontosabb mozis szezonná vált. Így utólag visszanézve nem is csoda, hogy a Star Wars lett minden idők addigi legsikeresebb filmje, gyakorlatilag minden bizalmatlanság és előítélet ellenére nem bukhatott meg, hiszen tökéletes, színtiszta szórakoztató mese, mely elrepít egy másik, csodás világba, ahol minden érthető, egyszerű és hősies. Valóssággal beszippantja a nézőt ez az univerzum, és ebben az álomvilágban mindig csodálatos újra és újra elmerülni. Nézni a grandiózus űrcsatákat, hőseink küzdelmét a gonosz ellen, a sikítozó lézerfegyvereket, a fénykardpárbajokat, hallgatni Darth Vader felejthetetlen, szinte már hátborzongató hörgését, csodálni a nagyszerű trükköket, effekteket, amik persze már idejétmúltak, akkoriban mégis lenyűgözőek voltak, semmi műanyaghatás, egy rakás profi ember saját keze-munkája. És nézni a Tatooine lemenő ikernapjait figyelő Luke-ot: ebben az egyetlen konkrét jelenetben benne van mindaz a kalandvágy, ami ott rejtőzött gyerekként mindannyiunk szívében, és talán még mindig ott tombol valahol mélyen. Mindezt John Williams legendás, egy pillanat alatt felismerhető zenéjével. A Star Wars saga egy hosszú évtizedeken és egész generációkon átívelő, epikus mese.
Tökéletes élmény.
V. rész: A Birodalom visszavág
VI. rész: A Jedi visszatér
Amerikai Egyesült Államok, valamikor az 1970-es években: tombol a Hidegháború, a nemzet megvívott egy vesztes konfliktust, melyet még nagyon sokáig nem fog kiheverni, a nép valahogy próbálja feldolgozni saját elnökük sötét dolgait a Watergate-ügy apropóján, az olajválság kezd egyre nagyobb méreteket ölteni, sikeres Apollo-missziókat küldenek a Holdra, a divatban hódít a trapézgatya, a rádióban olyan rock-zenekarok aratnak sikereket, mint az Aerosmith, a Led Zeppelin, vagy a Kiss, a fiatalok pedig minél jobban magukévá teszik a kábítószereket és a szexuális forradalmat. Hasonló változások szele látszódik a filmművészetben is: fiatal rendezők generációja készül rá, hogy minden pimaszságukkal és tehetségükkel letegyék névjegyüket a szakmában. Ez a lázadó, félelmet nem ismerő csapat nemsokára bekerül a felbecsülhetetlen értékű, bőrből kötött mozis nagykönyvbe, és későbbi zöldfülű, ambiciózus direktorok egész sorára lesz majd hatással. De ne rohanjuk ennyire előre: Steven Spielberg, Francis Ford Coppola, Martin Scorsese, Brian de Palma, csak néhány a nagy nevek közül, akik meghatározták ennek a korszaknak a filmes termését, mindegyikük megcsinálta a maga sikerét, és sikerült maradandót alkotnia – de ilyen volt egy bizonyos George Lucas is, akinek végül az a szerep jutott, hogy megteremtette a modern blockbusterekek műfaját, Spielberg Cápa című klasszikusával együtt. Lucas azonban nem volt olyan, mint öreg cimborája: nem rajongott gyerekkorában szenvedélyesen a filmekért, nem forgatott már általános iskolásként amatőr filmeket a haverokkal, nem próbált meg minél közelebb jutni a profikhoz, hogy tanulhasson, csak egy átlagos déli srác volt – talán ezért is volt mindig fontosabb számára a filmek látványvilága, mint a története. Autóversenyző szeretett volna lenni, az iskolában sem ért el kimagasló eredményeket, álmait azonban újra kellett értelmeznie, mikor egy baleset után kórházba került, és egy ideig el kellett ütnie valamivel az időt, így hát mindent elolvasott, ami csak felkeltette az érdeklődését.
Valahol itt kezdődött minden: Joseph Campbell írásai és az Akira Kuroszava-filmek iránti tisztelet nyomán Lucas fejében megfogant egy hatalmas ötlet, amelyet még így, 40 évvel megszületése után is rajongók milliói tartanak meghatározó eseménynek. Mert nagyot álmodni, álmai pedig végül megtették hatásukat, bár a sikerhez vezető út rettenetesen hosszú volt, hiszen elképzelésének hallatán mindenki azt gondolta, amit az emberek általában gondolnak akkor, ha valami merész dolgot hallanak: hogy hülyeség az egész. Azt a bizonyos koncepciót látva filmstúdiók tucatjai utasították el a vázlatokat, a forgatókönyvet, de nagy nehézségek árán Lucas végül megvalósíthatta ötleteit, és mindent összevetve, szerencsés események egész sorozata múlott azon, hogy mi, földi halandók megismerhettük a „Star Wars” kifejezést. Star Wars: két szó, amit mindenki ismer, mindenki hallott róla, még ha valamilyen hihetetlen oknál fogva nem is látta a filmeket (na jó, biztos vannak ilyenek is…), akkor is tudnia kell, hogy létezik, hiszen ez a cím már gyakorlatilag az összes létező médiumba beágyazta magát. Könyvek sokasága, képregények, figurák, videojátékok, ruhák, a Star Warsos alsógatyától kezdve a Star Warsos óvszerig, van minden, több milliárd dolláros üzlet, egy termék, ami sosem megy ki a divatból, mert ezzel a névvel a világon mindent el lehet adni. És épp ezért, fanatikus rajongók tömegének szerencséjére, a Star Warsnak sosem lesz vége. A franchise, amiben az elején még saját stúdiója, a 20th Century Fox sem bízott, és aminek saját producerei ezért az összes merchandising jogot odaadták Lucas-nak 1 amerikai dollárért (alighanem minden idők egyik legnagyobb üzlete), hatalmas, eget rengető, egy ősrobbanás erejével egyenértékű sikert aratott, alkotóját egy csapásra Hollywood egyik leggazdagabb emberévé tette, a világot, vagyis minket pedig megajándékozott egy nagyszerű mesével.
A Star Wars maga az igazi amerikai álom: egy semmiből jött zseni, akinek senki sem hisz, akivel senki sem foglalkozik, mégis kitart, tűzön-vízen át, hogy meg tudja valósítani elképzeléseit, és amikor kasszát robbant, az egész világ a lábai előtt hever. Lucas tudatosan korunk mítoszát akarta megalkotni, amely továbbadja az ősi történetek kortalan üzenetét. Szájról-szájra terjedő költemények, legendák, mesék, mítoszok, rengeteg dologból lett összegyúrva, fantasztikumból és a valóságból egyaránt. Nem csoda, hogy azon ritka történetek közé tartozik, amik képesek megszólítani kivétel nélkül az összes etnikumot, nemet, generációt, kisgyerekektől, kamaszoktól, felnőtteken át egészen az idősekig. Ma már elképzelhetetlen, de annak idején a Star Wars abszolút egyedi volt, minden olyan elemet nélkülözött, ami akkor jellemző volt az átlag amerikai filmekre - nem csüngött pióca módjára a korabeli trendeken. Másodpercek alatt felvázolja az alapsztorit, nem magyaráz túl semmit, és nem rágja feleslegesen a szánkba a koncepcióját. Mindent csak úgy elénk rak, és ez így van jól: amint lemennek azok a bizonyos sárga betűk, és a képernyőn elhalad a hatalmas csillagromboló, filmtörténeti mérföldkövet láthatunk megelevenedni, emellett egyből ott találjuk magunkat ebben a sokrétű, elképzelhetetlenül nagy univerzumban. És ez az egész egyáltalán nem idegen a számunkra: olyan, mintha mindig is ismertük volna ezt a különleges, kalandokkal teli helyet.
Sötét idők járnak: a 19 éve megalakult Galaktikus Birodalom vasmarokkal uralkodik az egész galaxison, a diktatórikus rendszer semmiféle ellenállást nem tűr meg, és mindenkire kegyetlenül lecsap, akit nem tart odaillőnek. Mégis kitör egy polgárháború, amely során a Lázadok Szövetsége különböző csapásokat mér a Birodalomra, és a kémeknek sikerül megszerezniük egy új, mindennél pusztítóbb fegyvernek, a Halálcsillagnak a tervrajzait. A szövetség vezére, Leia hercegnő (Carrie Fisher) el szeretné juttatni a terveket az embereinek, de út közben rajtaütnek az űrhajóján a Birodalmiak, és kegyetlen felettesük, Darth Vader (David Proswe, James Earl Jones hangjával), akik az űrállomásra viszik a hercegnőt, hogy bebörtönözzék és kivallassák. Mégis sikerül egy mentőkabinnal két droidot, C-3PO-t (Anthony Daniels), és a tervrajzokat hordozó R2-D2-t (Kenny Baker) kilőni, akik a kietlen, sivatagos bolygón, a Tatooine-on landolnak. Ott nemsokára egy Luke Skywalker (Mark Hamill) nevű farmerfiúhoz kerülnek, aki az események hosszú, tragikus sorozata után az öreg, remetével, és egykori Jedi-lovaggal, Ben Kenobi-val (Alec Guinness) indul el megmenteni a hercegnőt, a csibész űrkalózzal, Han Solo-val (Harrison Ford) és legjobb barátjával, egyben másodpilótájával, Chewbacca-val (Peter Mayhew) kiegészülve…
Tény, hogy a Star Wars filmtörténeti jelentőségű alkotás. Itt kezdődött minden, itt ismertük meg a szereplőket, itt láttuk először a különböző, csodálatos világokat, a látványos űrcsatákat, a lenyűgöző fénykardokat, a hajókat, ugyanakkor varázsát nem mindenki érezheti át igazán. Az is igaz, hogy egy több, mint 40 éves filmről beszélünk, aki most találkozik vele először, felnőtt fejjel, amikor a mozikban sorra hódítanak a különböző spéci effektekkel, profi CGI-vel operáló látványfilmek, melyek akció-orgiájukkal sorra licitálnak egymásra, az maximum csak elképzelni tudja milyen volt ezzel a trilógiával találkozni, hosszú évekkel ezelőtt. Akik gyerekkorukban látták a filmet, azok pontosan tudják, miről beszélek. Akár a ’70-es, ’80-as, vagy esetleg a ’90-es években voltál gyerek, és a klasszikus trilógia megfogott, akkor tökéletesen képben vagy azzal az érzéssel, amikor még nem volt elterjedt az internet, nem jutottál hozzá minden filmhez, vagy könyvhöz egy pillanat alatt, és a nyugati kultúra ugyan már nagyban szivárgott hozzánk, mégsem jutott még el olyan fokban szerény hazánkba, mint az utóbbi évtizedben. Ellenben voltak különböző magazinok, tévéműsorok, a ’90-es években pedig játékboltok, képregények, nem utolsósorban videotékák – ahol sokszor hosszú heteket kellett várni, hogy hozzájuss a kívánt filmhez. És a Star Wars gyerekkorunk szerves részét képezte: sokunkban nosztalgikus érzést hoz elő mondjuk egy játékfénykard és annak szájhanggal imitált berregése, a képregények, vagy kártyák gyűjtögetése, cserélgetése, vagy amikor a suliban rajzórán egy-egy híres jelenetet örökítettünk meg ceruzával a papírlapon. A Star Wars gyermekkorunkat, kamaszkorunkat és még felnőttkorunkat is jelentősen meghatározta, ennél fogva pedig már tényleg mindegy, hogy melyik trilógiával, melyik filmmel találkozott először az ember. Mindig is ott volt velünk, nélküle sokunk élete szegényebb lenne egy kicsit, ezért is kihagyhatatlan - szerintem nem vagyok egyedül, amikor szép emlékekről, kitörölhetetlen eseményekről beszélek, amik a sorozattal kapcsolatosak: sok év után fura visszagondolni, hogy kilenc esztendősen mennyire fel tudott vidítani, és boldoggá tenni egy karácsonyfa alatt heverő díszdobozos, klasszikus VHS-trilógia. Egy ilyen ma már csaknem elképzelhetetlen, és egyáltalán nem azért, mert ma már nem használunk videomagnót.
Hogy miben rejlik a film és úgy az egész márkanév titka, az magától értetődik. Hiszen gyerekkorunk legkedveltebb, legismertebb meséiből építkezik, és újraértelmezi azokat: kalandvágyó szegény farmerfiú, aki nagy tettekről és dicsőségről álmodozik, gyönyörű és bátor hercegnő, akit meg kell menteni a gonosz markaiból, tapasztalt, sokat látott öregember, aki továbbadja tanait, nőcsábász, jóképű kalóz, akit annak ellenére, hogy jobban érdekel a zsákmány, legbelül mégis jó ember, szamurájokat idéző Jedik, na meg a megtestesült, feketébe öltözött gonosz, aki minden mozdulatával és tettével maga a szívtelen sátán. Ebben a filmben még egyik szereplő sem kifejezetten összetett figura, azonban mindegyikükkel lehet azonosulni, pont az előbb felsorolt dolgok miatt. Bár más formában mutatják be nekünk, mégiscsak ismerjük már ezeket a karaktertípusokat, hisz mégiscsak meséken nőttünk fel mi is – ismerős terepre tévedünk tehát, és valahogy emiatt lesz könnyed, szórakoztató egész, valamint kicsit életszagú is. Minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy egy életre-szóló kalandban legyen része a nézőnek, Lucas a Campbell-i hagyományokat követve mutatja be az Egy új reményt, a híres író gondolatai szerint a háromra osztott tematikában az első szelet az indulásé, amikor a hős még nem hős, csak azzá akar válni, és végül azzá is lesz, miután kap egy üzenetet, indíttatást arra, hogy elinduljon a hőssé válás útján. A film pedig a hatalmas kaland halmazán belül is sok mindenről szól: kardpárbajokról, űrcsatákról, a jó és a rossz harcáról, a szerelemről, barátságról, összetartásról, és magáról az Erőről, emellett annak misztikumáról, ami ugyanúgy áthatja az egész filmet, mint a benne élő karaktereket. És itt következik be az, hogy egyszerű meséből egy egész mitológia születik meg. És a film nem áll meg a fikciónál, számos utalás, és kikacsintás van a mi világunk, és történelmünk felé is. Nem nehéz észrevenni az allegóriát a vietnámi háborúval, amikor egy hatalmas imperialista rendszer (USA) próbál megfékezni egy hadi felszerelésben és katonai létszámban jóval elmaradott lázadó csapatot (vietkong), ezen kívül a birodalmi rohamosztagosok és az egykori náci rohamosztagosok közt is felfedezhető némi párhuzam, nem is beszélve a birodalmi, politikai és biztonsági tisztekről, akiknek egyenruhái igencsak hasonlítanak a Wehrmacht, illetve a fekete ruhás, ezüst halálfej-sapkás SS alakulatok uniformisaihoz.
A Star Wars bemutatása után a filmipar már nem volt ugyanolyan, nem is lehetett: 1977-től datálható a látványfilmek születése - a filmgyártás egy nagyobb iparág részévé vált. Kőkemény üzlet lett, egy termék, ami nem csupán csak a mozgóképet foglalja magában, de a hozzá tartozó különböző árukapcsolásokat is, mint például játékfigurák, gyerekmenük, könyvek, pólók, és még sok minden más, a mai generációnak aztán tényleg nem kell ezt túlmagyarázni. A nyár pedig végérvényesen a legfontosabb mozis szezonná vált. Így utólag visszanézve nem is csoda, hogy a Star Wars lett minden idők addigi legsikeresebb filmje, gyakorlatilag minden bizalmatlanság és előítélet ellenére nem bukhatott meg, hiszen tökéletes, színtiszta szórakoztató mese, mely elrepít egy másik, csodás világba, ahol minden érthető, egyszerű és hősies. Valóssággal beszippantja a nézőt ez az univerzum, és ebben az álomvilágban mindig csodálatos újra és újra elmerülni. Nézni a grandiózus űrcsatákat, hőseink küzdelmét a gonosz ellen, a sikítozó lézerfegyvereket, a fénykardpárbajokat, hallgatni Darth Vader felejthetetlen, szinte már hátborzongató hörgését, csodálni a nagyszerű trükköket, effekteket, amik persze már idejétmúltak, akkoriban mégis lenyűgözőek voltak, semmi műanyaghatás, egy rakás profi ember saját keze-munkája. És nézni a Tatooine lemenő ikernapjait figyelő Luke-ot: ebben az egyetlen konkrét jelenetben benne van mindaz a kalandvágy, ami ott rejtőzött gyerekként mindannyiunk szívében, és talán még mindig ott tombol valahol mélyen. Mindezt John Williams legendás, egy pillanat alatt felismerhető zenéjével. A Star Wars saga egy hosszú évtizedeken és egész generációkon átívelő, epikus mese.
Tökéletes élmény.
