Kritika
Star Wars V. rész: A Birodalom visszavág (Star Wars Episode V: The Empire Strikes Back)
Kritika
A kaland folytatódik...
IV. rész: Egy új remény
V. rész: A Birodalom vissszavág
VI. rész: A Jedi visszatér

A Star Wars a ’70-es évek legnagyobb sikere lett: akkora rajongás és ováció fogadta, amire talán még szülőatyja, George Lucas sem számított, de a 20th Century Fox stúdió tutibiztos nem. Fájhatott is a fejük, amikor rájöttek mekkora balfogás volt Lucasnak adni a film összes merchandising-jogot, főleg, hogy a rettenetesen nagy kasszarobbantás után természetesen kellett jönnie a folytatásoknak is, hiszen a Star Wars megteremtette a blockbusterek fogalmát, Lucas pedig, a meg nem értett álmodozó, akiben korábban szinte senki sem bízott, egy több milliárd dollárt érő termék tulajdona lett, ami felett szabadon rendelkezhetett. Ezúttal már nem kellett kínkeservesen bebizonyítania senkinek, hogy ötletei mennyire jók és forradalmiak, senkinek sem kellett kiselőadást tartania, kockázatot vállalnia, vagy a stúdiók különböző kéréseire bólogatni: ezúttal már az egész filmes világ látni akarta a Star Wars folytatását, mert addigra már mindenki a lábai előtt hevert. Azonban az elismert rendezőből csodagyerekké avanzsáló filmkészítőnek hamar rá kellett jönnie, hiába van a kezében a márkanév, mégsem irányíthat teljes mértékben mindent. A folytatás elkészítése nem ment egyszerűen, az alkotók feje felett minden közrejátszott annak érdekében, hogy minél nehezebb dolguk legyen. A forgatás több dolog miatt, a helyszínektől kezdve, a költségvetésen át, a színészekig is elcsúszott, mely végén már a stúdió is kezességet vállalt, a büdzsé pedig már olyan magasra rúgott, hogy lassan azt feltételezték, megbukik az egész, a folytatás nem ismételi meg sem anyagilag, sem kritikailag az előzmény sikereit, Lucas bátyó pedig pénzügyileg és erkölcsileg is tönkremegy.  



Szerencsére nem így lett. A sok kínlódás, hajcihő, változtatás és az egész koncepció Lucast igazolta, amikor A Birodalom visszavág nemhogy felülmúlta elődjét, hanem az egyik legfontosabb darabja lett a Star Wars mítoszának. Többek közt ez a film felelős azért, hogy a sorozat elindult egy olyan ritka irányba, melynek során még saját alkotóján is túlnőtt, és összességében nem korlátozódott le csupán a mozivásznakra. Lehet, hogy a Star Wars volt az alap, a kiindulópont, a felbecsülhetetlen értékű, műgonddal készített képkeret, de A Birodalom visszavág lett a keretben levő kép, aminek művészeti jelentősége és szépsége olyan mértékű, hogy földöntúli léte miatt mi, halandó emberek nem is vagyunk rá igazán méltók. Azon ritka esetek egyike, mikor a folytatás jobb lett, mint az előzmény, és ezek után már valóban kevés ember degradálta le a sorozatot egyszerű gyerekmesévé – bármennyire próbálta később az ellenkezőjét maga Lucas is bebizonyítani. A Birodalom visszavág tökéletes, egyszeri és megismételhetetlen: nem mindennap születnek olyan blockbusterek, melyek ennyire jól vannak felépítve, ennyire mesteri erővel és hozzáértéssel van vezetve a történet. Az utókor szemében is megállja a helyét, mivel nem csak saját korának leglátványosabb mozija, de meg is előzte az időszakot, amelyben a világra jött. 1980-ban ezt így, ilyen profin és ennyire időt állóan azelőtt senki sem csinálta, utána is csak keveseknek sikerült – és ez nem csak az effektek számlájára írható rá, a film olyan külön-külön is kiváló elemek összessége, mint történet, színészek, zene és miegymás.  



Három év telt el az előző rész óta. Bár a Halálcsillagot sikerült elpusztítani, a Birodalom nagy erőkkel üldözte végig a Lázadók Szövetségét a galaxison. Luke Skywalker (Mark Hamill) és Leia hercegnő (Carrie Fisher) vezetésével végül menedékre leltek a jeges Hoth-rendszerben, ami remek búvóhelyül szolgál, pont a hideg időjárása és kevés élőlénye miatt. Azonban nem sokáig élvezhetik a bolygó vendégszeretetét, Darth Vader (David Proswe) kutászdroidok tucatjait indította el űr-szerte, hogy Skywalker nyomára leljen, arra a fiúra, aki a névtelenségből egy csapásra híres lett a Birodalom hatalmas űrfegyverének elpusztításával, és akiben napról-napra jobban ébredezik az Erő. A Lázadóknak nemsokára menekülniük kell, mikor a Birodalom rájuk talál, Leia hercegnő Han Solo-val (Harrison Ford), Chewbacca-val (Peter Mayhew), és a protokoll droiddal, C-3PO-val (Anthony Daniels) próbálja lerázni a nyomukban loholó csillagrombolókat és vadászgépeket, Luke pedig Obi-Wan (Alec Guinness) utasítására a Dagobah-rendszerbe megy, hogy a bölcs Yoda mestertől (Frank Oz) tanuljon, és Jedi-lovaggá váljon. Közben mindenkire sötét fellegek vetülnek, a dolgok egyre jobban kezdenek váratlan, tragikus fordulatokat venni, hőseink nyaka körül sosem szorult még ennyire erősen a hurok.
 


A Birodalom visszavág
újra elrepít minket a jól ismert, gazdag és csodás univerzumba, amely megannyi kalandot rejt magában, ugyanakkor hangvétele teljesen más, mint elődjének. Ez egyrészt annak tudható be, hogy Lucas már nem kívánt visszaülni a rendezői székbe, inkább csak egy háttérben és a forgatásokon bábáskodó öregapó lett, aki távolról figyeli vigyázó szemeivel saját gyermekét. Bár az biztos, hogy rendesen körmére nézhetett a direktori feladatokat elvállaló Irvin Kershnerre és Lawrence Kasdan forgatókönyvíróra (többek közt ő szállította Lucasnak, és Spielbergnek Az elveszett frigyláda fosztogatói szkriptjét), aki fontos szerepet játszott abban, hogy A Birodalom visszavág olyan lett, amilyen. Lucas eredeti elképzelése is az volt, hogy az előzőnél egy jóval sötétebb filmet készít, amelyben az első részben legyőzött és térdre kényszerített gonosz kegyetlenül visszaüthet, a karakterek kapcsolata nagy fokban elmélyül, nem utolsósorban pedig az Erő misztikumára nagyobb fény derül. A Birodalom visszavág fentebb említett érdemei közé tartozik, hogy végül az Erőnek komoly filozófiája, a Jedi-lovagoknak és a sötét oldalnak pedig erős ideológiai háttere lett. Mindezt itt még úgy, hogy megannyi érdekes információt tár a néző elé, de ezt egyáltalán nem földhözragadtan, vagy illúziórombolóan teszi. A mindent és mindenkit körülvevő, összekötő és átható Erő itt még egy megfoghatatlan, láthatatlan energia, amit egyáltalán nem próbálnak meg túlmagyarázni. A kellő misztikum mindvégig megmarad.    



A Birodalom visszavág
elkerüli a folytatások gyakori gyermekbetegségeit, vagyis nem lesz egy semmitmondó, sótlan, újdonságot felmutatni képtelen önismétlés, az előd tündérmese-szerű, reményteljes, könnyed és idillikus légkörével szemben ez a film teljesen új hangulatot teremt. A több szálon futó történet most már kevésbé meseszerű, és annak minden korlátját levetkőzte, végig izgalmas marad és megkapó, a monológok humorosak és filozofikusak egyszerre (nagyrészt Yodának köszönhetően), az újonnan behozott karakterek nagyszerűek, ahogy a párbeszédek, melyekből rengeteg emlékezetest lehet találni. Ez a minőségi javulás ugyanúgy vonatkozik a színész játékra is: a saga különböző tagjai nem mindig elsősorban a zseniális színészi teljesítményükről voltak híresek, de itt mindenki kivétel nélkül nagyot megy. Minden idők egyik legjobban megírt, megrendezett és eljátszott romantikus szála vitán felül legendás szerelmespárjával pedig hozzáadja azt a kis adalékot az egészhez, ami miatt A Birodalom visszavág tartalmazza a sorozat legemlékezetesebb, legikonikusabb jeleneteit – egy grandiózus űropera az egész. Ehhez természetesen ugyanolyan színvonalú muzsika dukál: John Williams zenéje (és ez maga a nagybetűs ZENE) annyira erős, hogy kitörölhetetlenül beleég annak az agyába, aki csak meghallja. Az epikus Wagner-hatás tagadhatatlan, de az egész mégis nagyon egyedi: Williams biztos kézzel vezeti végig a film hangulatát a csaknem felülmúlhatatlan hangzásvilággal, első perctől a legutolsóig. Ki ne ismerné a halhatatlan, semmi mással nem összetéveszthető birodalmi indulót? Ki ne dúdolta volna unalmasabb pillanataiban legalább egyszer, miután látta a filmet? És melyik rajongó ne állította volna be a telefonján, csengőhangnak? Ezekre a kérdésekre kevés kéz lenne a levegőben.  



Az nem kétséges, hogy ennél az epizódnál nőtt fel a Star Wars. A Birodalom visszavág segítségével megkezdte azt az utat, amit mind a mai napig jár, kisebb-nagyobb kitérőkkel. Sokkal felnőttesebb és rendkívül kegyetlen, a sorozat talán legkeményebb szelete, komor hangulata, sztorija, na meg a pesszimista lezárása miatt. A sötét oldal győzedelmeskedik, hőseinket kíméletlenül megtépázzák, a film egyszerű receptje szerint az egész cselekmény alatt kapják a pofonokat, noha szerelmek születnek, de barátságok alakulnak át, látszólag minden elvesződik, és a finom, térdre kényszerítő kínzások, megpróbáltatások után a film legvégül beveti a gyilkos találatot, ami minden idők valószínűleg legismertebb spoilere, és ami után rájövünk: bizony a mesékben sem mindig a jó nyer, és meglepő módon minden eleme ellenére még egy fantáziadús, kitalált űrkaland is lehet realisztikus. Megmutatkozik a Birodalom igazi ereje, kis bepillantást nyerünk ennek a zsarnok, militarista rendszernek az életébe, látjuk a dolgos mindennapokat, és hogy a birodalmi tisztek Vadernél ritkán élik meg a nyugdíjat.  




A Birodalom visszavág
 kétségkívül a legjobb Star Wars epizód, egyben a világ egyik legjobb filmje is. Kitágította a saga univerzumát, egyben meg is reformálta a mítoszát. Az olyan új világok megismerése, mint a jeges Hoth, a mocsaras Dagobah és a szó szerint égig magasodó Bespin kontrasztban van egymással és a sötét hangulattal, a képi világ és a színhasználat miatt különösen hideg, nyugtalan érzés települ a filmre, ami pedig azt súgja, hőseink minden leleményességük ellenére ezúttal tényleg nincsenek biztonságban. A Birodalom visszavág ugyanazzal az alappal dolgozik, mégis más: komolyabb, keményebb, mélyebb, közvetlenebb és intimebb. Lehetne egy ideig sorolni a híres jeleneteket a birodalmi lépegetőktől kezdődően, az epikus űrcsatát, a gyomorba vágó dialógusokat, a végső kardpárbajig, nem elhanyagolva a nagyszerű karaktereket, akikkel operál a film. Elég csak a galaxis leghírhedtebb fejvadászára, Boba Fettre gondolni, akinek elég volt egy ütött-kopott páncél és egy pár szájába adott félmondat, hogy egy csapásra halhatatlan kultuszfigurává nemesedjen. Ez a film az eredeti trilógia egyetlen teljesen hibátlan tagja, amin nem lehet semmilyen fogást találni, akkor sem, ha nagyítóval keressük. Átütő erejét pedig még mindig érezni, ennyi év után is.
Kritikák
Tyler Rake: A kimenekítés
Thor végre megtalálta Noobmastert.
Úriemberek
Az igazi gengszterek tényleg öltönyt viselnek.
Friss kritikák
Mosolyogj (Smile)
Az idei év horror-termésének egyik legfényesebben ragyogó ékkövétől garantáltan arcodra fagy a mosoly.
Thor: Szerelem és mennydörgés (Thor: Love and Thunder)
Trash and Thunder.
Obi-Wan Kenobi
Ezt a Jedit keressük?
A Magnum ereje (Magnum Force)
Keménykezű önbíráskodóból a törvény embere.
Doctor Strange az őrület multiverzumában (Doctor Strange in the Multiverse of Madness)
A Marvel Moziverzumban egy horrolegendának is terem babér.